...Under my skin...

5 és fél hónap emlékére

2010-09-23T15:38:00.004+02:00

Nos, a dolog vége az lett, hogy vége van. Sok volt már a mocsok. Feltört mailek, kikutatott jelszavak, egyenlőtlen elvárások, bizalmatlanság és helytelen kommunikáció okozta azokat a mély sebeket, amik a véghez vezettek. Engem pedig "sajnos" ez egyáltalán nem visel meg. Már belefáradtam. Én is túl sok minden néztem el, cselekedtem az elképzeléseimmel ellentétesen, hiszen a notebook átkutatására optimális esetben szó nélküli távozással reagáltam volna. Ehelyett maradtam, hogy beszéljük meg. Kínlódtam, küzdöttem. Majd amikor természetes hangnemmel közli, hogy belépett a mailembe és számon kérte rajtam az ott olvasottakat, akkor már nem nagyon voltam képes megerőltetni magamat. Persze, elmondtam az én álláspontomat, és lényegében ennyi volt. A következő vitánál pedig még ennyi szívfájdalmat sem okozott a téves alapokon nyugvó kirohanása. Persze, észhez tért, de ezek mind inkább csak eltávolítottak tőle, mint hogy a bizalmat erősítsék. Jójó, oké, a nagy féltékenykedés egy Z-s ősrégi közös fotóból indult ki. Igen-igen, még mindig beszélünk, és én tényleg az aktuális emberkére fókuszáltam, próbálkoztam, akartam és szerettem volna, h menjen. Feladtam volna Z-t, elfelejtettem volna. Ám az állandó jellegű alaptalan féltékenykedés mérgező volt.
Aztán egyre több lett a feszült hangú beszélgetés. Egyre több lett a sérelem.
Hát ennyi a nagy történet. Én pedig igazából marha sok mindenre jöttem rá. Jó lecke volt ahhoz, hogy az elveidet, az énedet sose add fel. Mindig annak megfelelően cselekedj! Ha pedig nem egyenrangú a helyzet, akkor aztán pláne dobbantani kell.
Mindig is tudtam, hogy működőképes a módszerem. Hiszen, akkor anno, szó nélkül le kellett volna lépnem, mikor közölte, hogy átkutatta a gépemet, sőt a sajátjára is átmentett privát beszélgetéseket, hogy majd végigolvassa. Miért kellett volna így tennem? Azért, mert a másik oldalról azt a megnyilvánulást kapja egy idő után az ember, hogy nem fognak azért küzdeni, hogy a falakat áttörjék, hiszen nekik azonnal kell minden. Ha pedig nem kapják meg, nem várnak és nem kopogtatnak. Természetesen mindezt úgy, hogy közben az a bizonyos másik oldal sose ért meg semmilyen álláspontot, mert nem egyezik a sajátjával, és ha ő valamiről elfelejt beszámolni, az természetes. Ha viszont én teszem ugyanezt egy jelentéktelen dologgal, akkor az vitaalapnak számít, hiszen beszélni kell és nem csak arról, ami közvetlenül érint minket.
Nem baj. Ennyi volt, ennyi jutott, 5 és fél hónap.

Hozom a formám

2010-06-14T14:08:00.003+02:00

A helyzet az, hogy a korábban megírt menekülési ingeremmel megküzdöttem, leküzdöttem. Olyannyira, hogy például péntektől vasárnap délutánig is nála voltam, ma pedig ő délutános, én megkaptam a pótkulcsait, és késő délután átmegyek hozzá, és majd valamikor szerda reggel jövök haza. Ez akárhogy is nézem: a 6-ból szinte 5 nap nála. Vagy 4,5. Mindegy. Sok. Nekem meg aztán úgy pláne sok, tekintve, hogy nem igazán tudtam volna ilyesmit elképzelni magamról.
Azt gondolod, minden szép és jó?

Tévedsz. Záros határidőn belül a munka miatt költöznie kell Pestre. Laza 200 km.
A továbbiakról fogalmam sincs. Majd alakul, ahogy kell neki. Én még nem mertem neki feltenni a nagy kérdés: "ééééés velünk, mi lesz?".

#122

2010-04-26T20:25:00.003+02:00

Menekülnék.

Amikor vele vagyok jó.
Amikor hazajövök, nem jó.

Próbálom emészteni a járulékos dolgokat. Hogy fogja a kezem az utcán, hogy a barátnőjeként mutat be. Hogy teljesen lazán használ olyan szókapcsolatokat, mint "majd ha együtt lakunk", "majd ha többet leszel itt"...

Ijesztők. És most miközben írtam ezeket a sorokat... menekülnék. Ez sok. Nekem. Kicsit újra az a régi pánikrohamos érzés...

Vajon, ha mindez Z-vel történik, akkor is ilyenek lennének a reakcióim? Nem lehet, hogy pont azért vagyok ilyen nyugodt, kitartó és türelmes vele szemben, mert amellett, hogy ő tényleg nagyon másabb minden szempontból, és az egész köztünk lévő kapocs furcsa, szokatlan, a távolság az, ami nekem sokkal kényelmesebb a maga árnyoldalaival együtt, mint hiány, mérhetetlen vágy...?

Hm... igazi "mézeshetekhez" illő gondolatok ezek...

#121

2010-04-23T16:20:00.002+02:00

Van most egy fiú.
Belesodródtam valamibe. Olyan kapcsolatszagú az egész. Én pedig csak sodródom az árral. Most jó. Jó az ölelés, jó a bújás, jó a szex. Messzebbre nem látok, és nem is akarok látni. Lám, a sorozatos, komolytalan "műrandik" egyszer csak a vesztemet okozták.
Gyakorlati szinten ő lett Egyeske. Elméleti szinten pedig csak a Kettes szerepkör jut neki.
Nem tudok szabadulni, nem tudok megválni a lehetőségtől, nem akarom becsukni azt a kiskaput, amin Z még bejöhet.

Mert, hogy akárhányszor kibukok, akárhányszor ócska baromságokat vágok a fejéhez, valami rettenetesen szokatlan türelemmel, megértéssel viseltetik irányomba. És őszintén szólva csoda, hogy nem zavart még el a francba a baromságaimmal, ezzel megkönnyítve a maga életét, hogy megszabaduljon ettől a "nyűgtől".
Közben pedig félek. Legbelül mélyen mindig félek attól, hogy egyszer csak áthidalhatatlanná nő közöttünk a távolság - nem földrajzi értelemben.
Mert ő egy olyan ember, aki szavak és magyarázatok nélkül mindig megért. És azt hiszem, mindennek ellenére nincs a földön még egy ember, aki annyira ismerne engem, mint ő. Annak ellenére, hogy én mindig mindenhol mindenkinek csak egy töredékemet vagyok képes adni, nála sose volt olyan igazán félelemkeltő ez a tudat.

Szóval most van egy gyakorlatilag Egyeském.
Vagy valami olyasmi.

#119

2010-01-30T20:51:00.003+01:00

Arra gondoltam, hogy jövök és mesélek egy kicsit arról, hogy most mi is van, és mennyire hozom a formámat. És most Z-ről meg az ő "elsőségéről" feledkezzünk meg egy kicsit... mert ez ellen még mindig nem igazán tudok mit tenni.

Szóval december legelején egy facebook nevezetű felületen valahogy összeakadtam egy sráccal. Ez egy pénteki nap volt. Szombaton és vasárnap egész nap emaileztünk egymással, majd vasárnap estefelé megkapta a telefonszámomat is, így az email mellé még társult az sms-traccsparti is. Hétfőn én dolgoztam, ő vizsgázott, aztán délután kapom az üzit, hogy este találkozunk-e. Vacsorázzunk az "x-helyen". Hm, oké legyen. Persze az átlagosnál jobban izgultam, hiszen tudni kell, hogy izraeli a lelkem, és bár szerencsémre érti a magyart, sőt valamennyire beszéli is, azért fő kommunikációs nyelv az angol. Én pedig legalább 4 éve egy mukkot nem szólaltam meg ezen a nyelven. Igen, égő volt a szitu, mert az első percekben kényszeredetten mosolyogtam, mert csak nem akaródzott angol szó kijönni a számon, annak ellenére, hogy az elméleti tudás-értés teljes mértékben jól működik. Ő pedig rendes volt és felajánlotta, hogy akkor beszéljünk magyarul.. Az este pedig úgy nézett ki, hogy én többnyire magyarul sztoriztam, ő pedig angolul. Elkísért a kocsimhoz két órával később, egy szolid csók is elcsattant, én pedig szentül meg voltam győződve arról, hogy ennek tuti nem lesz folytatása.. Ám rosszul gondoltam. Kedden-szerdán én melóztam, ő készült a csütörtöki vizsgára, de folyamatosan smseztünk, esténként pedig rahedli email-váltás. Csütörtökön jött a második randi. Meghívott magához, és főzött nekem vacsorát. Aztán vizipipáztunk. Teljesen jó volt. Már kicsit meghittebben voltunk, és a csókba is jobban belebonyolódtunk, de igazán tetszett, hogy egyáltalán nem próbálta meg kihasználni a helyzetet. Ezen az estén azonban kiderült az is, hogy hétfőn megy haza, mert szerdától mennek síelni családostól. PAFF. Sebaj, "és mikor jössz vissza?"
"5-6 hét múlva" - hangzott a válasz. Oh, baszki - gondoltam magamban. Na jó, akkor találkozzunk péntek este is, és most én voltam soron a vendéglátó szerepében. Egyéb okok miatt nem jött össze. A szombat viszont annál is inkább.
Jött, látott és győzött. Egész pontosan négyszer is. Jó volt. Nagyon is. Aztán két menet között a vacsi után az ágyban fekve közli, hogy jövőre lesz az utolsó éve a suliban. Az gyakorlat lesz, amit otthon, Izraelben tölt le. Ez pedig azt jelenti, hogy nyár elején úgymond végleg elhagyja az országot.

Szóval most az a helyzet, hogy míg otthon van, addig emailezünk, én viszont már nem bírom olyan könnyedén, mert jönnek mindenféle kényszerképzetek elfelejtésről és hasonlókról, holott állítása szerint nem lesz ilyen. Nincs ilyenről szó, és már-már úgy tűnik, hogy igenis várja, hogy újra találkozzunk. Ez pedig megközelítőleg 1,5 hét múlva történhet meg.

És hogy mi lesz azután? Rejtély. De hogy hozom a formámat az már egyszer biztos. Végre valaki, aki az első randin nem akar felvinni a lakására, aki tényleg normális és kedves.. erre jó esteben kapok belőle 4-5 hónapot.

Én már tényleg kezdem úgy érezni, hogy boldogság nekem csakis és kizárólag mutatóba jár. És különben is, mi van, ha visszajön és azt mondja, ne bonyolódjunk bele? Hát őszintén, hiányzik ez nekem? Szerintem nem. De már úgyis benne vagyok fél lábbal, szóval nincs mit tenni. Majd lesz, ami lesz.

2010-01-23T22:03:00.003+01:00

És amikor sajnálkozok az agyamentségeim miatt és felvázolom neki, miért és hogyan is jönnek a rá irányuló nyafi és hülyelibás hisztirohamok, ő pedig azt válaszolja:

"tudom-tudom gyagya, ... viszont azért örülök is ám, h ilyen dilis vagy :P :D"

na ez igazán szívet melengető amúgy.

Viszont felmerül a kérdés, hogy ő vajon most akkor mazochista-e, vagy szimplán tök türelmes és tényleg megérti az egészet?

Helyzetjelent

2010-01-23T21:55:00.002+01:00

Kicsit sok a xar itt mostanában, már a nyakamig ér és fojtogat. Kismillió gondolatot nem írtam le, pedig lehet jobb lett volna. Sok az idő. Gondolkozni, elmélkedni, elsüllyedni és képzeletben a bokáig érőt nyakig érőnek gondolni. Aztán persze Z-t is gyilkolni, mert jobb dolgom sincs, mint neki hiszti rohamokat produkálni, és rajta levezetni a felesleges agyamentségeket, még úgy is, hogy tudom piszkosul értelmetlen az egész. Mert minden csak az én agyam szüleménye. Aztán, ha belegondolok, hogy mikkel szembesül, legszívesebben elbujdosnék. Mert az a lány nem én vagyok, aki azokat mondta.

Valami láthatatlan erő azonban irányít, és nap mint nap rutinszerűen teszem a dolgomat. Próbálom kitalálni, megtalálni azt, hogyan és mint legyen. Jövő és boldogság. Egyikkel sem akarok játszani. Kicsit tudattalan itt most minden. Sokféle lehetőség, még több út előttem. Igazából pedig csak a lehetséges utak számát gyarapítom, és egy helyben toporgok. Több tudatosság kellene. Azt hiszem, kicsit téves az egész koncepcióm, mert az odáig rendben van, hogy tudom, hova akarok eljutni. A kis lépéseknél pedig megtorpanok, mert nem teljesen kidolgozott a rendszer.

És tegnap Z olyat mondott, amit még maga se gondolt komolyan, mert ennél sokkal jobban ismer, és alapjában véve is be kell látnom, néha ő a kishitűségem ellentételezője. Ő az, aki olykor még nálam is jobban hisz bennem. Szóval miután két mondattal felhúzott, belül valahogy robbant valami, elszállt a köd, és rájöttem, hogy túl kell látnom ezen a helyzeten, ami most van, és egyáltalán nem ebből kell kiindulnom. Baromság is lenne. Csak ez az ingerszegénység a napjaimban... elhagytam magam.
Bevallom töredelmesen.

(jah, mert hogy december 31.-ével lejárt a szerződésem és nem hosszabbítottak, szóval hivatásos álláskereső lettem)

Best of 2009

2010-01-03T21:42:00.001+01:00

Az év zenéje: Nickelback - Rockstar
A legdurvább munkahét: november utolsó hete. 4 nap - 2000 km, napi 12 - 13 órás túrák.

Levezetett km-k száma: több mint 40.000
Megírt cikkek száma: 9. ~~Lehetett volna több is...~~

Az év berúgása: pesti tequilás buli a lányokkal. Totál KO.
Az év felismerése: nyitnom kell.
Az év randija: Z-vel a Várban.
Az év plátóija: T, a vezérdrukker.
Az év orgazmusa: szegényes év volt. Ilyen címet nem érdemel egyik sem.
Az év elsője: randira főztek nekem.
Az év élménye: szervezett szurkolói buszos utazás az utolsó hazai BL-meccsre.
Szexmentes időszak egyhuzamban: hmm 4 hónap körül.
Az év ajándéka: Converse csuka, Ed Hardy atléta Z-től.
Az év ajándéka tőlem nekem: vibrátor.
Az év legtutibb hétvégéje: ez igazából több mint egy hétvége, a csajos nyaralás napjai.
Az év legrosszabb élménye: Z-s kiborulások.
Pasik az évben: Z; T; Zs, a nyakszívó; CukiKenus; Doki
Az év döbbenete: házas pasik mennyire gátlástalanul képesek csajozni.

Az év pasija: ebben az évben nincs választás a kategóriában. Z nem érdemli meg, a többi meg... kispiskóta.
Az év vigasztalása: "Don't be sad... You should be happy that I'm not like all other guys who want just one thing" (Doki)
Az év ígérete:"nagyon komolyan, tényleg változtatok, vagy ha nem, levágjuk a fejemet" (Z)
Az év jellemzése:"nézd meg mi vagy te és mi én. te vagy a kedvesség a világban. én a gyűlölet válasz erre a világra. te vagy a jóság. én az erőszak. te hoztál egy életet, egy lehetőséget, én a halált választottam mikor visszamentem. te napsütés vagy, én meg az a qrva ocsmány vihar." (Z)
Az év rejtélye: Z.
Az év szerencséje: az életveszélyes téli gumik miatt nem történt menet közben semmi baj. (persze észlelve lett a dolog hála annak, aki kiszúrta őket reggelre, és új szettet kapott a kocsi)
Az év pofátlanja: a bugyim iránt érdeklődő partner.

Az év bókja: "nem is nézel ki annyinak mint a képeken. Inkább 18-19-nek. "

Az év kajája: radírpók és Charlie- féle sajtkrémleves, és überbrutál radírféle csirkés szendvics :P

Az év bénázása: a 4-es főúton ölembe, magam alá öntött tonik, majd egy szál bugyiban ülve nadrágszárítás meleg levegő fúvatásával.

xmas

2009-12-24T23:42:00.003+01:00

Azért annak a néhány kitartó olvasómnak szeretnék boldog és békés ünnepet kívánni!

szavak keresése

2009-11-29T19:56:00.005+01:00

Emlékszem, amikor még elkezdődött ez az egész, amiben most vagyok, akkor egy este a youtube-n felkutattam egy rahedli videót arról, hogy némileg belelássak a munkájába. Tőle inkább a mindennapokba kaptam betekintést.
Találtam anno egy hatrészes sorozatot. Végignéztem, én pedig döbbenten ültem a gép előtt, hogy jujjj...
Sose szerettem az erőszakot, én már azt is tök nehezen viseltem, amikor egyszer az exemet akarták fényes nappal kiszedni a kocsiból mellőlem, hogy kicsit elverjék. A részletek most lényegtelenek.

Amikor pedig durván egy éve például arról kaptam ismertetést, hogy a társa hogy vágta hátba, majd úgy szorította a nyakát az alkarjával, hogy alig kapott levegőt, ő pedig próbálta a combjára erősített kést elővenni, mindezt csak azért hogy Z kapja össze magát, mert munka van, és koncentrálnia kell, akkor is megdöbbentem. De nem sokkolt annyira.
Keresem a szavakat, hogy kifejezzem, hogy viszonyulok a munkájához, de nem találok. Hülyeség lenne azt mondani, hogy nem féltem, mert dehogy nem. Ám valahol mégsem. Nem sokkol annyira ez az egész.

Furcsa belegondolnom abba, hogy azokkal a "gyilkos" kezekkel tud úgy ölelni és simogatni... és baszki, még mindig azok a fegyvereket tartó karok jelentik a legbiztonságosabb helyet a világon.
És nem. Egyáltalán semmi taszító nincs benne.

Egyébként csak egy videót akartam beszúrni ide a munkájáról

illetve arról, hogy most éppen mit csinál (nem ő a "dirigáló" fél).

Nem ért

2009-11-23T07:15:00.005+01:00

Mostanság egyre többször van úgy, hogy nem értem ezt az egész helyzetet. Mert, hogy megint ott járunk, hogy eltelt sok-sok hónap, hogy utoljára láttam őt - én pedig nem is számolom meg, mennyi is, mert az úgy csak rosszabb. És tudom, mennyi dolog van, hogy a köztünk lévő távolság nem engedi a "leugrok néhány órára" helyzeteket, tudom milyen nyűgjei vannak itthon és külföldön is, ezért már eleve kiesik jó néhány lehetőség. Tekintve, hogy a munka miatt csak a hétvégék jöhetnének szóba. Bár néha pont emiatt, még azok sem.
És igen, külön felhívás nélkül is tudom, hogy ha valamit valaki akar, akkor tesz érte, és megoldja. Nem kell erre emlékeztetni. Pont emiatt jönnek a kombinációk, pont ezért fakadok ki néha, és pont ezért érzem azt, hogy állításával ellentétben belőlem ő mostanság csak a negatívat kapja, látja. Szerinte egyáltalán nem. Bár külön kifejezés nélkül is tudom, hogy mely dolgok számítottak neki nagyon sokat, és estek jól az elmúlt időszakban.

Aztán mikor levezetem neki ezt a nem találkozás -> kombinálás -> kifakadás -> elbizonytalanodás -> csak rossz mutatás, és már ezért se találkozás logikai folyamatát, ő azzal reflektál, hogy "tudom, hogy ez így nagyon hülyén jön ki, de nem helyes ez a következtetés, konklúzió".
Én pedig elhiszem neki, mert ismerem annyira, hogy eleve tudom, ha valami nem stimmt, kinyitja a pici száját.

Tegnap este legalább egy kis nyugis beszélgetés során sikerült kiadnom magamból minden baromságot, megosztani minden félelmet. Már nagyon kellett, olyan mintha csak ez által tudnék megszabadulni az ilyenektől.

Szóval tényleg nem értem az egészet, miért van még mindig ez, miért van így, ahogy... miért nem lehet másként. Csak egy kicsivel jobban. Mert nem kérek sokat egyáltalán.

Azt viszont, hogy mi lett a beszélgetés vége, nem osztom meg. Ez most megmarad nekem, és élvezem. Mert nekem annyira könnyű örömet szerezni.

kérés

2009-11-09T19:17:00.001+01:00

Sway, kérhetek meghívót?
playgirlblog@gmail.com

szeretem-kép

2009-10-22T23:58:00.001+02:00

Női sarok

2009-08-29T22:57:00.002+02:00

Sway-hez csatlakozva én is bemutatom azokat a tippeket, termékeket, amiket használok és amik beválltak.

Arclemosó: többfélét kipróbáltam már, mire a rátaláltam a Garnier Essentials frissítő arclemosó tejére. Óriási plusz pontot kap azért, mert tökéletesen és kíméletesen távolítja el még a vízálló sminket, szemfestéket is. A bőröm utána tiszta, könnyű érzést ad, nincs az a nehéz, zsíros érzés.

Még mielőtt rátaláltam a megfelelő szemfestéklemosóra, a korább használt termékek néha érezhetően szárították a szemkörnyéki bőrt. Ekkor vettem a Vichy Thermal Fix Yeux hidratáló géljét, amit most is használok, ha szükségét érzem. Igazán bevált, frissít, és tökéletesen hidratál.

Tusfürdő: itt egyáltalán nincs márkahűség. Általában 3-4 féle tusfürdőm van egyszerre. Van, ami nyugtató, púderesebb, parfümös illatú, valamilyen gyümölcsös, egy ápoló fajta. Viszont a Nivea, Fruttini és Dove termékeket előszeretettel használom.

Testápoló: nem vagyok túlságosan testápolós fajta. Pláne nyáron. Tavasszal a Dove Summer Glow önbarnítós testápolóját használom. Télen viszont elég problémás a bőröm. Nem igazán találtam olyan kencét, ami hatásos lenne pl a lábam szárazsága ellen. Egészen a tavalyi évig. Akkor kipróbáltam a Johnsons babaolaját, ami a legjobbnak bizonyult mindenféle szempontból. Finomítja a bőrt, selymessé és bársonyossá teszi.

Sampon: a hagyományos, boltban kaphatók nekem nem váltak be, ugyanis korpásodásra hajlamos a fejbőröm sajnos. A fodrászom viszont ajánlott, én kipróbáltam, és tökéletesen bevált. Igaz, drágább mint a boltban kaphatók, viszont közel sem szükséges annyit használnom belőle, mint a többiből, és tökéletesen hatásos, ráadásul a hajamnak is jót tesz. A termék neve: Schwarzkopf Professional Bonacure Dandruff Control.

Balzsam: Gliss Kur hajregeneráló balzsam, folyékony selyem. Sok kommentárt nem igényel.

Hajápoló: Tigi Bed Head Girl Toys hajvégápoló szérum. Nem olcsó, de nagyon kevés kell belőle. Véd az UV-sugaraktól, szép fényes lesz tőle a hajam és selymesre simítja a kósza kunkori hajszálakat, ami mosás után nálam mindig megvan.

A hétköznapokban csak egy alap szempillaspirál, szemceruza smink van rajtam. Előbbi esetén egyértelműen hónapok óta kitartok az Astor 3Style vízálló spiráljánál. Két végű. Hosszabbít, a másik dúsít. Használható külön-külön, de egyszerre a kettő is, és akkor hosszabb és dúsabb pillákat lehet elérni.

Bemutatónak szerintem ennyi elég is. Akinek van kedve, folytassa!

Ébresztő

2009-08-27T12:35:00.003+02:00

Mintha Z-t most döbbentettem volna rá, milyen is ez a helyzet, amiben vagyunk mi ketten. Pedig most semmi előre megfontolt szándékom nem volt. Csak úgy jött... aztán, hogy ennek lesz-e bármi foganatja, az majd kiderül.

Charlie: oh, amúgy hiányzol, baszki :$
Z: és szerinted te?! :P
Charlie: nem
Z: marharépa
*ölel*
Charlie: az vagy te :D
Z: nem baj
répának lenni jó :P
Charlie: mellesleg komolyan nem tudom. csak telnek a hetek és a hónapok ismét... és sehol semmi...és csodálkozol, h nem tudom :)
Z: igaz-igaz tulajdonképpen :(
Charlie: no látod :(
Z: ühüm
*ölel*
pedig...
hülye lehetek szerintem egészen
Charlie: :) ez úgy önmagában nem újdonság, de most miért hülyézed le magad?
Z: hát ezért naaah
mamlasz

Majdnem vallomás

2009-08-14T23:26:00.002+02:00

tegnap ismét kicsit felvilágosítottam Z-t a dolgokról. aztán, amikor próbálta velem megbeszélni, hogy ha nem a legjobb nekem a kedd - amire ő elsőnek gondolt -, akkor melyik napra beszélje le a találkozót a közös ismerősünkkel ide Db-be. én pedig reflektálásként visszahúzódtam: "mindegy. beszéld le, amikor jó, aztán majd lesz valami, majd lesz valahogyan"
igaz, kérte, hogy ne legyek ilyen...
ehelyett majdnem vallottam:
" néha már annyira hiányzik, annyira vágyom rá és akarom, hogy... ~~inkább feladom~~ mindegy."

Csajos hétvége

2009-08-10T15:48:00.000+02:00

ha már a nyaralásról nem számoltam be, akkor erről már nem mulasztok el írni.
egész napos rohanás után sikerült felérnem a nagyvárosba. a csajoknál aztán hamar előkerült a tequila, ami rohamléptekkel el is fogyott, és nem kellett sok, hogy üres legyen a literes üveg. részemről nem is ártott, el kellett felejteni a délelőtti elutasító e-mailt, ami a szerdai interjúval kapcsolatban érkezett. jó hangulat, készülődés, kacagás és mókázás. a "dobbantós" buszon is rajtunk kacarásztak - kellett nekünk beállni középre enyhén ittas állapotban. na nem mintha nem lett volna elég ülőhely. romkert, egyből újabb alkohol vodka-narancs képében. nem volt más hátra irány a tánctér.
nemsokára befutottak Amelie ismerősei is. kicsit ekkor már sok volt az alkohol, felfokozott a jókedv, a külvilág is messze került, és arra eszmélek, hogy egy magas barna cukifiúval táncolgatok, aki egész estére a társaságom is lett. séta, beszélgetés és maratoni csókcsata a hegyen. időérzék elvész, és egyszer csak riadóztatnak a lányok, hogy menni kellene haza. oké-oké, a srác zsebébe benyúlni, teló elő és szépen bepötyögtem a telószámomat. eh, ilyet is csak részegen tudok csinálni.
hajnali smsezés a kis CukiKenussal, félálomban mászkálás, majd másik ágyba mászás és ott alvás. délelőtt pizzarendelés, majd dvd és pocolás, minek a vége az lett, hogy hárman szépen bealudtunk. hát igen, azért kimerítő volt az éjszaka... vagy túl sok a szesz. de a víz az ipari mennyiségben fogyott mindenkinél.
délután konfliktushelyzet. Ninetta sérelmezte, hogy Amelie és én leléptünk a fiúkkal, és ő ~~egyedül~~ Égetnivalóval ott maradt. a vége az lett, hogy ő inkább hazament, mondván ez így neki nem buli és ez nem az ő világa, a műmosoly meg nem megy. hiába győzködte A., hogy kap pótkulcsot a lakáshoz, elmagyarázza majd hogy és merre lehet hazajutni onnan, ahova a nap további részében megyünk (csak, hogy még biztosabb legyen minden, bár nem terveztünk újabb talit a fiúkkal, sőt ivászatot sem), ám ő hajthatatlan volt. sajnálom, hogy ilyen miatt az egész hétvégéjét elcseszte, pláne hogy nem is maradt egyedül, mi meg nem is más helyre mentünk, hanem csak elvonultunk kettesben. de mindenki más. nálunk ez anno sose volt gond, mert egyértelmű volt, hogy akármi is legyen, haza együtt megyünk, és amíg a másik pasizott, feltaláltuk magunkat.
miután Ninettát kikísérték a buszhoz, kivonszoltuk magunkat a margitszigetre, és a szabadban folytattuk a regenerálódást. fűben ücsörgés, pasiszemle, és emberek vizslatása. a tervezett és várt bringózás elmaradt. utána kaja a szerájban, és lassan beindult az este tervezése, szervezése. Égetnivaló hazament készülődni, mi Amelievel szintén. ő még lelépett egy külön randira, addig enyém volt a lakás. :) 1,5 óra múlva lassan újra összeállt a kis csapat. időközben nálam és Égetnivalónál is érdeklődni kezdtek a srácok, mi a tervünk estére, szeretnének találkozni aznap este is. összedugtuk a fejünket, és ha már így esett, akkor legyen. legalább kiderül, józanul milyennek látjuk őket. ismét a péntek esti hely, befutnak a srácok is. megnyugodtam, mert CukiKenus még így is ugyanolyan helyesnek és cukinak tűnt. Égetnivaló viszont egy "nem tetszik"-kel minősítette az ő emberkéjét, ami persze 5 percen belül kiderült, hogy mégse így van. bevonultunk táncolni... csak épp Amelie rossz passzban van. feszélyezett minket a dolog, ráadásul a fiúk próbáltak kisajátítani minket. aztán szerencsére Amelie is összehozta a maga randiját, mondván üres a lakás, így a kora esti randialannyal repetázott. A. haza, Égetnivaló rövid időn belül lelépett a maga kis kenusával. CukiKenussal ismét séta, kézfogás, kacagás, ölelés és csókcsata, egy pad a hegyen, kilátás... hmm, azok az izmok, édes csókok, simogatás... aztán egy light-os tipi-tapis felmérés eredményeként megbizonyosodtam afelől is, hogy nem örökölte a bátyjától az impotens gondokat, amire anno Amelie panaszkodott.
igazán jól éreztük magunkat. hajnal felé didergés. felajánlotta a pólóját, de ő akkor félmeztelen maradt volna, úgy hogy ez nem volt működő alternatíva. inkább visszamentünk a városba. hamarosan megérkezett Égetnivaló kenusa is, hiszen ő még korábban szólt, hogy megy haza.
buszmegállóban búcsúzkodás, nagyon ölelések és belefeledkezős csókok. befutott a buszom, én fel, CukiKenus ottmaradt. rátapadtam az ablakra és úgy figyeltem menet közben hol kell leszállnom. egy rövid séta a házig, egy-két cigi az éjszakai mámor után.
másnap pihenés, pocolás, semmi program... hosszú volt ez a két éjszaka mindenkinek.

összességében - egy kisebb malőrt leszámítva - ismét jól sikerült napok voltak. köszi lányok mindent. a folytatás pedig tervezés alatt. újabb várost hódítunk meg! :)

Valami van...

2009-08-06T10:10:00.000+02:00

szóval azt hiszem, összekapom magam, és kicsit aktivizálom most már magam. bár lassan ott tartok, hogy annyira zajlanak az események, hogy nincs időm lepötyögni mindent. de most bepótolom. a csajos nyaralásról majd később, viszont elöljáróban annyit, hogy annyira jól sikerült, hogy most hétvégén "afterparty" a nagyvárosban. :)

tehát tegnap voltam a következő fordulón a munkával kapcsolatban. egész nap figyeltek, nyúztak, de amúgy rendesek voltak, meg jófejek. egyedül a csoportos feladatban éreztem azt, hogy lehettem volna jobb is. ugyanis átlag 30-40 percet kellett várni két feladat között, ami igencsak éreztette a hatását. felpörögtem, majd bepunnyadtam..felpörög, bepunnyad.. én pedig a csoportos feladat során 15 perc után ébredtem fel, hogy na most már itt az ideje tevékenynek lenni, tárgyalni, érvelni, kezdeményezni és javasolni... talán javítottam a helyzetemen.
miután én kijöttem az interjúról, bevágtam magam a dohányzóba egy nyugtató, levezető cigarettára. néhány perc múlva jött az engem interjúztató fazon, és leült mellém beszélgetni. meglepett, mert szerintem a szelektoroknak nem nagyon lehet és illik a feladatokon kívüli társalgást folytatni a jelöltekkel. pont szóba került a csoportos feladat is, megjegyezte, az elején semmit se szóltam. én pedig kaptam az alkalmon és elmagyaráztam mennyire új nekem ez az egész Assesment Center, valamint a viszonylag sok várakozás is rányomta a bélyegét, és kicsit nehezen és lassabban pörögtem fel sajnos. no, de majd kiderül. cirka 2 hét és kiértesítenek az eredményről. remélem szeptembertől igazgató gyakornok lehetek... végül is, ami nagyon érdekes volt, hogy a tegnapi jelentezők közül nem sok volt, aki szakmailag, végzettség szempontjából is alkalmas a feladatra. vagy lehet csak én nem értem, mit keresne egy néprajz szakos bölcsész egy multi kereskedelmi igazgatói posztján.

aztán-aztán.. az elmúlt napokban már kezdtem megkattanni a pasihiánytól. és igazából nem is akartam én sok mindent, csupán magamon érezni egy pasi súlyát. aztán persze, hogy tegnap ebből lényegesen több lett, egy múltból felbukkanó alannyal, akive anno ismerkedtünk, randiztunk, aztán véget ért a történet..
és mostanság ez is roppant érdekes. két hete jelentkezett ez a fazon, aztán most hétfőn ismét felbukkant egy régi érdeklődő, valamint tegnap előtt szintén kaptam iwiw-n egy üzenetet, egy tavalyi néhány hetes röpke "kapcsolatom" alanyától.
most pedig felmerül a kérdés, hogy mi van?! eljött a tavasz 2. hulláma?

Oh, igen!

2009-07-27T00:32:00.000+02:00

Már megint éjjeli baglyoskodom vagy mi, és örömmel konstatálom, hogy újra műsoron van a Maffiózok.

Tudom, én vagyok a nem normális és a perverz, de Tony Soprano karaktere eléggé bejövős nekem. Vagyis nem eléggé, hanem nagyon.

újra itthon

2009-07-23T12:49:00.001+02:00

a csajos 4es hazatért tegnap... visszakerült mindenki a hétköznapok körforgásába. élmények még feldolgozás alatt, beszámoló is érkezik majd.
még pihenés van.
ugyanis mire jó a wellness? fáradtabban jössz haza, mint ahogy elmentél. ráadásul megtapasztalhatod, hogy pl a hátadon is vannak izmok.. valamint a válladban, karodban..érezheted a mellizmodat is... akik szerencsések, néhány rejtélyes kék-lila-zöld folttal is gazdagodhatnak.

4 csaj 5 nap

2009-07-18T13:00:00.000+02:00

eljött a csajos nyaralás ideje. úgy hogy Ninetta, Égetnivaló és Amelie meg persze én elhúzunk nyaralni... ennyi kell és még belefér.

majd érkezem szerdán :P

becsípve

2009-07-15T23:23:00.000+02:00

A francnak kell nekem becsípve belépnem az msn-re, miközben tudom, hogy ő is be van jelentkezve, igaz nincs gép előtt, de így tudok neki pötyörészni... én pedig pötyörészek is. Vagyis inkább az a 3 sör, amit meccs előtt és alatt benyakaltam. régen ittam már, na.
"megveszek úgy hiányzol"
"bújni akarok"
"kellesz..."

na ez utóbbi miatt fog holnap fájni a fejem... francba francba francba... bár ha belegondolok, ha nem msn, akkor sms. ... mondjon le a modern fejlett kommunikációs technika. de azonnal!

Impresszum

2009-07-14T22:47:00.001+02:00

ITT

Újra rátalálva

2009-07-13T19:47:00.000+02:00

Hétvégén újra megtaláltam valamit, ami sose veszett el igazából. Ismét a helyén van a világ rendje. Tudom ezt abból is, hogy a beszélgetések hatására, a blogjának bizonyos részeit újraolvasgattam, kommentekkel együtt.

Igaz, a szombat nagyon fájt, és most szavak nélkül sikerült bántanom őt azzal, hogy időről időre elzokogtam magam a kamerába. Aztán úgy egy óra után kinyomta. Fáj neki engem így látni. És nem akartam, de most látta, mit érzek ilyenkor... Majd szépen lassan áteveztünk komolyabb témákra... igazából nem is tudok pontosan idézni tőle. Csak az érzésre emlékszem. Ahogy percről perce megnyugodtam, és rátaláltam arra az elveszettnek hitt dologra, ami bennem élt. És benne is.

Azóta pedig valami irtózatos béke honol a lelkemben. Imádom ezt az érzést.

napsütés és vihar

2009-07-11T22:45:00.002+02:00

"nézd meg mi vagy te és mi én. te vagy a kedvesség a világban. én a gyűlölet válasz erre a világra. te vagy a jóság. én az erőszak. te hoztál egy életet egy lehetőséget. én a halált választottam mikor visszamentem... te napsütés vagy én meg... az a qrva ocsmány vihar" (Z)

Öregszem

2009-07-11T00:12:00.002+02:00

Teljesen úgy érzem magam, mint Carrie Bradshow - a Sex & The City 4. évadjának egyik részében -, amikor is az ágyon ülve várta, hogy éjfélt üssön az óra és hivatalosan is öreggé váljon. És felhívta Biget.

Én is az ágyon ülök, ölemben a laptop és vártam, hogy éjfélt üssön az óra, amikor is hivatalosan is öregedni kezdek. Közelebb vagyok most már a 30-hoz, mint a 20-hoz. Szörnyű. De legalább jól indult ez a kor. Z-vel beszélgettem, aki álmosan és elmebajosan is valami oknál fogva végigbeszélgetett velem 2 órát, majd éjfél után pár perccel elköszönt. Ha úgy vesszük, tegnap még pityeregtem, ma pedig hangosan kacarásztam.

A pityergés magamnak köszönhető. Mert én vagyok túl kombinatív és negatív, és ahogy pötyögtem be a sorokat, nem tudtam megakadályozni, hogy ne pityeregjem el magam. Mert még 25 évesen meg kellett tennem, hogy vallok...

"bagdadot sokkal könnyebben viseltem, mint néha ezt a mostani helyzetet. és utálom, hogy ilyen ez az egész. utálom a távolságot, és azt, hogy egy évben összesen van 5-10 olyan nap, amikor tényleg nagyon jó lenne, vagy kellene ilyen olyan okokból, és pont akkor nem jön össze, mert ilyen az élet..."

dekódolás

2009-07-10T11:58:00.002+02:00

Get Your Sexy Name

Get Your Cyborg Name

hiszti

2009-07-09T21:46:00.002+02:00

A múltkori hétvégi pesti dolog már eléggé betette a kiskaput nekem. Normális formában eddig is hangot adtam a nemtetszésemnek, csalódottságomnak, ha arról volt szó... de az a két héttel ezelőtti dolog totál kikészített. Mert persze, hogy a hétfő sem jött össze. Pont amikor úgy igazán szükségem lett volna arra, hogy ott legyen majd mellettem. (na jó, azért nagylány vagyok, túléltem egyedül is, és igazából csak arról volt szó, hogy nagyon szerettem volna, ha ő nyugtatgat interjú előtt, és vele lazíthatok utána)... és ott akkor hétfőn, kiborult a bili. Emlékszem OG-nak azt írtam ebuddy-n, hogy persze, hogy volt tali Z-vel, de ilyen vagyok. Amikor megborulok, nem szeretem másoknak ecsetelni. Majd ha feldolgoztam, akkor tudok róla beszélni... Szóval nem jött, én meg kiborultam. Ha a szemem elé került volna, biztos, hogy a csepp ökleimmel ütöttem volna a mellkasát, hogy ilyet csinál velem. Persze, megértem, meg tudok mindent, hogy mi miért történt úgy ahogy, de akkor is... Sok(kkkk) volt.

Még napokkal később is nyomtam a tipikus cinikus megjegyzéseimet neki, ő pedig kitartóan elviselte azokat. Büntettem. Hogy tudja ő is, ez mennyire padlóra tett. Hogy mennyire nehéz volt a dugába dőlt hétvége után kihozni magamból a maximumot..aztán az interjú után szembesülni azzal, hogy óráról órára csökken a találkozó esélye..és egyedül malmozni a gondolatokkal, hogy nem voltam a legjobb az interjún (bár nekem túl nagy az önkritikám és szigorú vagyok magamhoz).
Hisztiztem. Kiborultam. Nem is emlékszem, miket vágtam a fejéhez, de ismerem magam. Tudom, hogy bővelkedett cinizmusban, gúnyban, világvége hangulatban...

Aztán bennem elcsitult a vihar két nap után, ő pedig azóta tündérien viselkedik. Ezért most imádom, és nagyon jól esik.
Nem szabad hagyni, hogy elkanászosodjanak. És igen, jogos esetekben, igenis szükséges kiborítani a bilit. Bár soha nem akarnám őt bántani. A mostani után sem éreztem túl jól magam, mert szar volt neki is. Enélkül is van elég szarban része mostanság, én pedig rátettem még egy lapáttal. De kellett. Mert azóta egy angyal ismét.
Kicsit megrántottam azt a képzeletbeli pórázt.

Mellesleg az az interjún nyújtott - szerintem - gyengébb alakításom elég volt ahhoz, hogy behívjanak a következő körbe is.

ezt kellett nekem is

2009-07-05T22:14:00.002+02:00

Click here to create your own painting.

És esküszöm, hogy nem direkt jött létre harmónia a blog színvilágával.

vicc

2009-07-04T19:04:00.002+02:00

Nem szokásom a blogokban politikai dolgokat ecsetelni, ám most ezt nem állom meg szó nélkül.

Szóval csak én érzem kész komédiának azt, hogy fekete lufikat, meg a töltésükre szolgáló héliumot lefoglaltak, mondván mindez félelemkeltő?!

Akkor szilveszterkor,farsangkor meg halloween-kor megyek a rendőrségre bejelentést tenni a félelemkeltő csontváz, múmia és Sikoly-jelmezek lefoglalása érdekében.

Ajándék

2009-07-04T14:23:00.002+02:00

Constanze, Kisvárosi lány, Ninetta és Elinore is ideadta nekem ezt a díjat. Most már azt hiszem, tényleg ideje továbbadni.

A játékszabályok:

* Tedd ki a díjat a blogodra!
* Linkeld be, akitől kaptad!
* Nevezz meg legalább 7 blogot!
* Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

Akiket én díjazok:

Sway
Amelie
biem
Constanze
OG
Lirion
Elinore

Tudom, vannak akik már megkapták, de nem tudom már követni, hogy ki kapta meg és ki nem, így ezt a tényezőt figyelmen kívül hagytam, hiszen eleve az általam olvasott összes bloggert megnevezném itt...

az Igazi

2009-07-02T15:42:00.002+02:00

Megszületett a cikkem az Igaziról. Akit érdekel, hogy mire jutottam az elolvashatja...
csak itt jön a dolog neheze, ugyanis lehet olyan nagyon nem akarnám ide publikussá tenni egyértelműen... viszont emailekben küldözgetni a linket meg hosszadalmas... ahh, egyefene..

tessék

Pipacs,

2009-07-02T09:18:00.002+02:00

Nagyon boldog szülinapot! :*

mörfi munkálkodik

2009-06-28T22:01:00.002+02:00

naná. összeszedtem magam annyira, hogy elkezdjek olvasgatni ismét hasznos tanácsokat az interjúkkal kapcsolatban, erre a kereső második oldalára kidobja nekem a következőt: "Tatabányainfó - Tatabánya Portál".
hadd virítson a képembe...

2009-06-28T21:26:00.002+02:00

jelenlegi lelkiállapotomban nagyon remek lesz holnap interjúzni. mert persze, hogy holnap kísérget, de nem fog felérni, mire én. így majd az interjú után találkozunk. pont ez nem hiányzott. mert persze, hogy nem hittem én ebben az egészben. miért is jött volna ez így össze? már nincs erőm toleránsnak lenni. elfáradtam. eljuthat az ember egyszer olyan pontig, hogy már fáj az, ha toleranciát próbál tanúsítani? ha nem, nekem akkor is sikerült.

és az a nagy igazság, hogy nem hiszek én abban az interjú utáni randiban sem. és igen, tudom, hogy ha nem hiszek, nem bízok valamiben, akkor nem is fog összejönni. de most ( vagy már?) nincs erőm bízni, és hinni. azt a maradék lelki erőmet arra kell fordítanom, hogy az interjún sikeres legyek. pedig már az se nagyon érdekel. csak tudom, hogy ha nem lennék ilyen állapotban, akkor nagyon akarnám a melót.

én pedig a változatosság kedvéért ma este ismét bömbölök, közben valahogy építenem kellene magamat, az önmagamba vetett hitemet. elfáradtam. és közben tudom, hogy ha ez az egész nem lenne, ha Ő nem lenne, akkor még pocsékabb lenne a helyzet Keleten.

helyzet

2009-06-28T18:15:00.002+02:00

Tegnap kifakadtam Z-nek. Utálok bűntudatot kelteni meg rossz érzést, de néha muszáj. Kárpótlásként holnap Pesten majd kísérget, meg megvár, meg programot talál ki majd nekünk. Az csak növeli a dolog értékét, hogy önmagától jelentkezett a feladatra, még mielőtt én rákérdeztem volna.
Jó lesz, már csak azért is, mert eléggé fontosságos nekem az a holnapi állásinterjú, és igen csak para lesz előtte...

kérdezek

2009-06-24T10:42:00.002+02:00

Segítsetek nekem egy kicsit azzal, hogy elmondjátok, mit gondoltok az Igaziról.

Létezik?
Nem létezik?
Kizárt dolog?

visszatér

2009-06-23T22:37:00.002+02:00

amúgy mostanság inkább a másik blogon kontárkodok. így alakult. ráadásul most Z-ről se nagyon tudnék mit írni. rinyálnom sem kell semmi miatt, hiszti sincsen... már-már kínosan nyugis minden, bár a Z-s része a történetnek lehetne jobb is. de akár rosszabb is, szóval befogom a pici számat inkább.

őszintén szólva az utazások előtt mindig elmegy a kedvem az egésztől. perpillanat nincs kedvem holnap bepakolni, a lakást kitakarítani, péntekre fogadóképes állapotba hozni. no, de muszáj ezt megcsinálni, ha nem holnap tenném, akkor is kellene.

no megyek, nézem is inkább a Gyilkos elméket. aztán alszok. délután is aludtam. gondoltam leteszem a fejem egy órácskára és szusszanok egyet. erre produkáltam egy gyenge 3,5 órás alvást. az már majdnem az egész délután. fene a jó dolgomat... inkább írnom kellett volna a cikkeket. de mit tegyek, ha kezdek egyre inkább megmormotásodni... úgy élvezem, hogy hűvös van (pláne éjszakánként), ilyenkor annyira jókat tudok aludni...

menetrend

2009-06-23T21:49:00.002+02:00

Holnap irány Pest, haverokhoz. Majd pénteken haza. Remélhetőleg Z-vel.
Aztán hétfőn vissza együtt Pestre állásinterjúra.

Már megveszek egy együtt töltött hétvégéért... nem is gondolok arra, mi lesz ha nem jön össze...

nosztalgia

2009-06-18T23:36:00.002+02:00

Ma nosztalgiáztunk.
Én pedig egyedül nosztalgiázva is ölni tudnék néha azért, hogy csak egy ölelésre egy csókra teleportálódjak oda mellé. Most pedig még rosszabb. Ha akkor ölni tudnék, akkor most kegyetlen sorozatgyilkos válna belőlem.
Közben pedig a lelkemet kitölti az érzés, hogy milyen vele, ha pedig becsukom a szemem, újra tél van, szakad a hó, ő pedig a lakásban van. Betölti a jelenlétével, amit én még most, még ilyenkor is képes vagyok érezni. De ahelyett, hogy őt húznám magamhoz, maradnak a párnák az ölelgetésre. A vállgödre helyett a kispárnába fúrom a fejemet, és reménykedve várom a jövő hetet... hogy újra itt legyen. Újra velem. Újra megteljen élettel a lakás, hogy újra itt hagyja a nyomait a tárgyakon, az illatát a párnán...

Néha annyira kínzó és nyomasztó a hiánya.

Shopping

2009-06-14T13:26:00.002+02:00

Tegnap pénzt költöttem. Cseppet bűntudatom van, de olyan régen vettem magamnak cuccokat, hogy már elvonási tüneteim voltak. Még egy Stradivarius felsőt kinéztem, amit mindenképp be akarok szerezni, de azt majd... most meg kell emésztenem ezt a kiadást.

Nu

2009-06-10T21:37:00.002+02:00

Olyan fáradt vagyok, hogy még ezzel sincs energiám törődni.
Valaki tegye meg helyettem!

Baba-álom

2009-06-09T20:01:00.002+02:00

Igazából most annyi mindent akarnék írni, hogy azt egy bejegyzésbe nem is lehet belesűríteni. A lényeg annyi, hogy ma délelőtt kezembe vettem az e-BOK-t. Jó. Nagyon tetszik.

Éjjel pedig megint felettébb érdekes és túlságosan valósághű álmom volt. Mellékesen baromság az egész. Álmomban megint álmodtam. Azt álmodtam, hogy álmomban babócát vártam. A negyedik hónap környékén járhattam. Persze, a leendő apa Z volt, aki roppant módon örült neki. Az ijesztő az volt, hogy mennyire valóságos volt az érzés, hogy megajándékozom őt egy kis lurkóval. Olyan... nem is tudom, milyen érzés volt, de talán pont ilyen lehet a normál, optimális körülmények között történő babavárás. És boldogok voltunk. Piszkosul.
A lényeg, hogy dolgozok, vezetek. Várandósan. Épp beérek egy lakott területre, lassítanék, csak épp a fék nem fog, és nem tudok megállni a kocsival. Manőverezek a városban egy darabig, én már zokogva dudálok, hogy álljanak el az útból, telefonon Z-vel beszélek. A vége karambol lett, aminek következtében abban a tizedmásodpercben tudtam, hogy a baba elment. Szóval felébredtem. Vagyis azt hittem. Megint jött egy köztes állapot, egyedül éjszaka, ami mint kiderült még mindig csak álom volt.

Bennem pedig egész napra bennem maradt a terhesség által gerjesztett boldog érzés. Pedig nem vagyok terhes. Nem is lehetek most.

Azt mondják az ilyen álmok nem másak, mint bepillantás egy másik dimenzióba... ijesztő.

******

A végére az álmoskönyv szerint:
- autót vezetni női álomban: felülkerekedési vágy
- ha az autó, amit vezetsz egyre gyorsabban halad és a fék nem működik: erős szenvedély

OG után

2009-06-07T10:06:00.000+02:00

YOUR RESULT

Carrie Bradshaw Smart, sexy, and mostly single...you are Carrie Bradshaw. As capable as you are writing about love, you haven't had the most success in it yourself, but that doesn't slow you down. Your Mr. Big will come along someday. But what you lack in luck with love you make up for with your fabulous fashion sense (there's never been a pair of Manolo's you didn't love!). Friends mean everything to you and your loyalty is incredible. So put on your best haute couture outfit, get ready to order a Cosmo, and make your grand appearance in style!

Sex and the City Quiz » QuizRocket.com's fun quizzes!
~ American Idol Quiz ~ Backyard Makeover ~ The Dumb Test ~
Quizzes | Hollywood Quizzes & Movie Quizzes | Dumb MySpace Quizzes

Kettős mérce

2009-06-02T22:26:00.002+02:00

Sose szerettem őket. Mert marhára igazságtalanok. Na igen, mondjuk tény, hogy sok igazságtalan dolog van az életben, de akkor is. Nincs következetesség, ami igaz önmagamra, az igaz a másikra is. Elvárás, minősítés, megítélés szinten. Na most ez marha komoly dolognak hangzik, közben pedig egyáltalán nem lesz az.

A lényeg csupán annyi, hogy van egy dal idézet, amit bevallom, Z-től szedtem, és írtam ki az msn-re. És igen, múltkor mikor neki kint volt, meg is jegyeztem, hogy ez így nem igaz. Nincs egyedül. Most perpill lusta vagyok visszakeresni a logokban, hogy is reagálta le ezt.
A napokban viszont nálam került kiírásra az idézet.

Erre ma mit kapok?
"nem jó a kiírás"

De igen, ha neki jó, akkor jó nekem is. Ő miért írhat ki olyanokat, amilyeneket, én meg miért nem? :) Ami egyértelműen pesszimista azt egyből megszólja, helyrerak és leveteti velem. Ő meg kirakhatja. Ez így nem ér.

Más.
Végre ismét összeszedtem magam és írtam. Cikket. Jól esett. Élveztem. A megjelenést pedig még jobban fogom.

Insomnia

2009-06-01T01:35:00.002+02:00

Az elmúlt napokban rám törő álmatlanság egyetlen előnye, hogy újra nézhetem a Szexbeszédet a Zone Club-n. Ha már éjfélről áttették hajnal 1 órára.

Borul a bili

2009-05-28T21:38:00.002+02:00

No, ha már ez eredetileg anno rinyablognak lett indítva, hát itt az ideje h megtöltsem valami hasonlóval. Mert most úgy konkrétan elegem van. Mindenből és majdnem mindenkiből. Kivételesen még Z-nek is beolvasnék, mert én hülye barom állat marhára elkényeztettem. Azt hiszi, azt tesz, amit akar. Igen, tudom, h neki is vannak gondjai, nem is kicsik, de az marhára nem járja, hogy napokra eltűnik, nem tudok róla semmit sem, tudja, h én a hülye fejemmel aggódok, de nem képes jelezni semmit sem. Utána meg újra felbukkan, és onnantól kezdve tökéletes minden. Tökéletesen kommunikál, tájékoztat, figyel és tartja a szavát. Néha nem tudom, meddig leszek képes elviselni ezt a hullámzó valamit. Egyszer az egekig emel, aztán pedig szépen lekerülök a földre. A legrosszabb akkor, ha pont akkor méltóztatik eltűnni, amikor én épp lelki válságomat élem. Persze, ezt csak akkor és ott érzem úgy. De akkor is kellene, hogy elérjem, hogy beszéljünk.
És mi a legeslegrosszabb? Az, hogy még ilyenkor sem lennék képes hátat fordítani neki. Nem tudnék elbúcsúzni tőle végleg.

Közben itt hisztizik a macsek is, aki tegnap óta a fejébe vette, hogy engem az őrületbe fog kergetni a vergődésével és a nyávogásával. Csak tudnám mi baja ilyenkor, mikor van kaja, van friss víz, ráadásul a wc is tök tiszta. Jó dolgában már ő se tudja, mit csináljon.

Annak pedig különösen örülök, hogy anyámmal sikeresen összekaptunk. Szokás szerint nem tart sokáig, de annál rosszabb és viharosabb. Természetesen telefonon beszéltünk, amikor épp volt valami, ami neki nem tetszett, amin felhúzta magát és szépen taktikusan minden szart a fejemre borított. Mert ilyenkor ő a sértett fél, csupán mert úgy értelmezte azt a mondatot, ahogy. Ahogy én nem mondtam. Aztán szépen rám csapja a telefont, majd 10 percen belül 3szor hív újra, mert újabbnál újabb dolgok jutottak eszébe, amik miatt nekem eshet, amiket rám zúdíthat. Éljen! Szép az élet! És mi az eredmény? Én úgy padlóra kerülök, hogy még Z-re is zúdítanék mindent, és rá is ráborítanám a bilit. Mert egész egyszerűen egy faszfej vagyok. Egy nagy nulla, egy senki.

Aztán persze vannak még nagyon okos emberek, akik azt hiszik a nulla élettapasztalatukkal, hogy ők mennyi mindent tudnak. Szent prófétának állítják be magukat, igazságosztó messiásnak, jótétlélek ártatlan mazsoláknak mutatkoznak, közben egyszerűen belülről rohadó lelki nyomorékok, akiket zavar az, ha másoknak van élete, ha mások többet érnek el, többet tesznek, élnek... hogy van életük. Bár elhiszem, milyen nyomorult lehet egy elszigetelt szarkupac tetején élni. Onnan aztán tényleg lehet játszani a kiskirályt, a megnemértett zsenit, a születőben lévő filozófuspalántát. Hát baszd meg!

Meg különben is... inkább kinyitok egy bort, és iszok.

Főzősdi

2009-05-28T14:12:00.002+02:00

Pipacs, és Átlagos medika után én is.

1. Hány szakácskönyved van?
azt hiszem, talán 6.
2. Melyik a három legkedvesebb?
a kínai ételes, meg egy nagyon vastag szép képes szakácskönyv
3. Melyikek várnak beszerzésre?
ilyen nincs
4. Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?
gofrisütő és fondü szett
5. Kedvenc fűszereid?
erős paprika, fokhagyma és bors
6. Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?
étterembe ritkán ülök be, ha mégis, akkor valamilyen frissen sültet, vagy ha van, akkor borjúpaprikás tojásos nokedlivel. házhoz rendelni szoktam, általában töltött pizzát.
7. Mit főzöl szívesen?
magamra ritkán főzök nagy kajákat, ha mások is esznek majd belőle, akkor bármit a bográcsos kajáktól kezdve a csirke fachitasig.
8.Mit főztél utoljára?
nem nagy főzés volt: sábec.
9. Mit fogsz legközelebb főzni?
fogalmam sincsen.
10. Kitől tanultál főzni?
úgy igazából magamtól. persze feszt ott lebzseltem anyum körül a konyhában. aztán így elég sok lépés, technika, fogás és recept ragadt rám. életem első kajája palacsinta volt, már azt is egyedül csináltam meg.

Hajrá, bárkihez repül a pöttyös, akinek van kedve...

Ma pont így

2009-05-27T18:58:00.002+02:00

Untitled by Playgirl11 featuring Burberry bags

city

2009-05-26T13:42:00.002+02:00

city by Playgirl11 featuring Jimmy Choo shoes

Kér

2009-05-26T10:00:00.002+02:00

ancÍÍÍka, Dzséééjjj, hogy ha lehetséges én is kérnék egy meghívót a blogodhoz.

playgirlblog@gmail.com

Düh

2009-05-25T17:44:00.002+02:00

Én is szétnéztem, amennyire tudtam. Már csak kíváncsiságból is. Aztán, amikor szembesültem az egyik bejegyzésemmel, melyben pont a Z-hez fűződő érzéseimet írtam meg még anno, ledermedtem. Miért? Miért kell ilyen-olyan okokkal más érzéseit eltulajdonítani? Mások gondolatvilágát felhasználni önös célokra?

Miért nem lehet akkor akármit kitalálni?! Kevés a fantázia, kevés az érzés?

KATT a képre, a nagyobb méretért!

Kaja

2009-05-25T13:15:00.002+02:00

Most volt a negyedik olyan hétvége egymás után, hogy anyumtól káposztás sztrapacskát kértem. Jó, biztos meg tudnám csinálni, de ehhez bevallom lusta vagyok. Meg a mama főztje, mégis csak a mama főztje. :)

Szóval erre kattanok, és nem, kérem... még mindig nem unom, hogy minden héten hétfőtől durván szerda-csütörtökig sztrapacskát eszek vacsira.

Párhoroszkóp

2009-05-19T23:22:00.002+02:00

Pipacs után én is szétnézegettem így estefelé, hogy rám és Z-re mit hoznak ki ezek a csudaokos izék. A többség marhára mellélőtt. Az nlcafé párhoroszkópja bizonyult a legtalálóbbnak.

Rák a Halakkal:

Előbb vagy utóbb ennek a két jegynek szerelembe kell esnie egymással. Mindkét jegy érzéki, intuitív és művészi hajlamú. A Halak hajlamos a mély érzelmek vizében úszkálni, a Rák pedig szereti a Halak mély érzéseit és kreativitását. Köztetek van szexuális vonzalom, és esélyetek van egy hosszú távú kapcsolatra is. (az esély remek) Szeretkezéseitek forrók, érzékiek és hosszúak lehetnek, mindketten megtaláljátok számításotokat. A Rák úgy gondolja, a Halak stabilitást és kalandot is hoz életébe. A Halak viszont szereti azt a szexuális vonzerőt, társasági kapcsolatokat és biztonságot, amit a Rák hoz a kapcsolatba.
A Rák könnyen olvas a Halak gondolataiban és könnyen lebecsülheti a Halak megérzéseit. Ez nagy hiba lehet! Problémák léphetnek fel, ha rosszkedvűvé váltok. Mind a ketten olyan jó intuíciókkal rendelkeztek, hogy néha szinte olvastok egymás gondolataiban. (legtöbbször én az övében) És gyakran ebből adódnak a problémák. Hogy működjön ez a kapcsolat, elég teret kell adnotok egymásnak, és nem szabad a másik gyengeségeire összpontosítanotok, vagy ez a kapcsolat végét is jelentheti. Nektek kell tudni, hogy érdemes-e a kapcsolatot megmenteni, vagy sem.

Összeillőségi index: Jobb nem is lehetne! Kitűnő!

LINK (szexhoroszkóp)

Fájok

2009-05-16T20:07:00.002+02:00

3 órával ezelőtt kezdődött váratlanul. Most meg itt nyüsszögök, mert egyre jobban fáj a jobb oldalam, annak is inkább a hátsó része, valahol ott az utolsó borda környékén.

A hipochonder énem meg ilyenkor cseppet elő is jön, és próbálok öndiagnosztizálni, persze eredménytelenül, mert gőzöm sincs semmiről. Csak azt tudom, hogy meghúzni nem húzhattam meg. Egész nap ültem, fetrengtem, pocoltam. És ha meghúztam volna, akkor legalább egy olyan pózt kellene találnom, amikor nem fáj.

No mindegy. Most várok, hátha elmúlik...

Hétvégi blogger

2009-05-15T23:00:00.002+02:00

Úgy látszik lassan hétvégi blogger leszek. Az pedig nem akarok lenni. Sebaj. Erősen gondolkozom azon a zeneszövegből emeljük ki a ránk jellemző kis játékon. Csak túl sok dal van, amiben megtaláltam magam. Legalábbis szöveg szinten. És túl sok érzés, hangulat, állapot, amihez illik 1-1 szám. Nehéz lesz pont egyet kiválasztani.

Közben pedig már megint szidom a fejemet, miért vagyok ennyire barom állat néha Z-vel. Nem hiszti. Csak türelmetlenség, akaratosság, és önmagam által történő bizalomleépítés. Totál hülye vagyok.

Most meg elmebajt kapok, mert a házban lent bulit tartanak. Vagyis inkább azt mondom, disco-t csináltak a lakásban. Zaj, kiabálás a lépcsőházban és minden, ami ezzel jár. Mocskosul idegesítő tud lenni.

És este végre van időm, energiám nyugodtan olvasni. Lassan befejezem a Tizenegyezer vesszőt.

Életjel

2009-05-11T19:54:00.002+02:00

Hogy adjak már némi életjelet itt is magamról. Élek. Nem virulok, de megvagyok. Hajtom a melót (aminek terén még mindig kérdéses a jövőm), közben tanulok, és próbálok végre pontot tenni egy fejezet végére. Mindjárt el is küldöm a jelentkezésemet két helyre, amit kinéztem magamnak. Igaz, még semmi se biztos, és jobb előre gondolkozni, és igaz, hogy mindkettő pesti állás, és igaz, én azt mondtam sose megyek Pestre, most ezek mégis annyira bejövősek, hogy muszáj megpróbálnom. Azzal nem vesztek semmit sem.

Szóval most nagyon nem a pihenés ideje van. Bár Z-re akármikor lenne erőm és időm, csak jönne már. Az a "baj" (ami végül is egyáltalán nem baj), hogy - ahogy más is kimondta helyettem - zűrös a fickó. Én meg olyan nemtommilyen vagyok, hogy erre gerjedek. Szóval gyakorlatilag én cseszek ki saját magammal, ha úgy vesszük, de megéri.

A nagy önállóságom meg már odáig fajult, hogy álmomban sem pasival szexelek, hanem méretes vibrátort szerzek be magamnak. Oké, hogy "majd én egyedül megoldom" - hozzáállás dominál nálam, de csessze meg, legalább álmomban, legalább a szexben ne ez domináljon már.

Aztán úgy hirtelen ennyi az annyi. Azért olvasok mindennap. Kikapcsolódásként és pihenésként.

Zenejáték

2009-05-08T15:19:00.002+02:00

Pipacs, és OG is megdobott ezzel a rövidke kis játékkal.

1. Nevezz meg egy olyan énekest, vagy zenekart, akit szeretsz!
2. A kérdésekre válaszolj az énekes/zenekar számaiból.
3. 6 embernek dobd tovább a pöttyöst!
________________________________________________________

1. Amorf Ördögök

2. Szóval...

Férfi vagy, vagy nő?
Dolores, a molnárleány

Írj magadról!
Élj a mának! (Fapados űrutazás)

Hogy írnád le az előző kapcsolatodat?
A rossz fridzsider

Milyen a jelenlegi kapcsolatod?
Virágos kert az élet

Most hol lennél szívesen?
Valahol a fák alatt

Mit gondolsz a szeretetről?
Nagy meleg pulóver

Milyen az életed?
Álomáruház

Mit kérnél ha egy kívánságod volna?
Légy jó kicsit hozzám

Itt is 100

2009-05-07T17:56:00.002+02:00

Természetesen nem fontossági sorrendben, lehetetlen is lenne ennyit besorolni. Nálam konkrét személyhez köthető dolgok is szerepelnek a listában, hiszen az is az életem része, és azért kell ide leírnom, mert örülök, hogy megélhettem, átélhettem, hogy az életem részét képezik. És azt hiszem ,lehetnek majd benne olyanok, amiket nem sokan fognak érteni, de sebaj. Kérdezni lehet.

1. lemenő nap fénye
2. felkelő nap sugarai
3. hajnali madárcsicsergés
4. hűvös hajnalon nyakig betakarózva aludni
5. görögdinnye illata és íze
6. főtt kukorica illata
7. ízek kavalkádja a számban (édes-savanyú-csípős, sósra édes)
8. reggeli kávé
9. Z
10. első csók/találkozás/szex Z-vel
11. első publikálásom
12. írás
13. saját ízlésem alapján berendezett lakásom
14. a szüleim
15. szeretet
16. vágy
17. szerelem
18. hiány (hiszen, van valaki aki annyira fontos, hogy érezhető a hiánya)
19. a barátaim, akiket ismerhetek
20. a telefonhívás, hogy engem választottak gyakornoknak
21. a vonzás törvénye
22. mezítláb mászkálni a fűben
23. hajnalban, félálomban rámászni a pasira
24. mentolos cukor
25. napszemüvegben, napsütésben vezetni a Valami Amerika 1. zenéjére
26. asztalon táncolni
27. vásárlás
28. meglepetést szerezni
29. Z-t sokkolni
30. akarat
31. kitartás
32. optimizmus
33. Cappy paradicsomlé
34. tudás
35. spontaneitás
36. érzékenység
37. empátia
38. flörtök a hétköznapokban
39. bénaságom, bambaságom, ami mindig megnevettet engem is
40. arab zene, nyelv és kultúra
41. blogközösség
42. vakítóan sárga repcetáblák
43. szex utáni pilledtség
44. focimeccsek
45. szombat délelőtti nagy alvások
46. pörgés
47. maximalizmus
48. praliné illatú tusfürdő
49. Z váratlan sms-ei
50. érzés, hogy gondolnak rám
51. simogató szavak
52. szexre mindig kapható Exem
53. önkielégítés
54. puzzle
55. mosolygós, ellazult, felszabadult becsiccsentett állapot
56. remegős izgalom
57. "itthon vagy" érzése (Z mellett)
58. búzasör citrommal és rizzsel
59. szakadó hóesés és még érintetlen hótakaró
60. tüzijáték
61. Himnusz
62. Szívtárs
63. büszkeség
64. háromszög fotelem
65. buli után hajnali hamburgerezések
66. vezetés
67. apum körömpörköltje
68. zsíros kenyér hagymával
69. "Párizst látni és meghalni"
70. neuscwannsteni kastély
71. forralt bor
72. utazás
73. szex
74. Travel Channel
75. Maffiózók
76. nyári eső illata
77. cigány zene
78. felszabadultság érzése
79. lüke macskám
80. teraszon üldögélés a főtéren
81. szex extrém helyeken
82. tangák
83. bókok
84. Stuttgart
85. alibi-randik
86. fallabda
87. munka
88. görkorcsolyázás
89. sörözések a srácaimmal
90. vidámpark
91. két nyelvvizsgám
92. férfiasság
93. chillis csoki
94. nőiesség
95. Danubius Pirítós
96. masszázs
97. elegancia
98. őrültség
99. szenvedély
100. az életem

kommunikáció

2009-05-02T20:27:00.002+02:00

Van amikor annyira tökéletes módon kommunikál velem, hogy semmi hiba nincsen benne. Váratlan puszis susmusok. Beszélgetés közben küldött sms arról, milyen szép vagyok... msn-n hagyott üzenetek arról, mikor lesz elérhető és hova tart éppen.

Máskor pedig eltűnik 2-3 napra, és semmi. Elérhetetlen, telefon nélküli, msn-től távoli állapotban van. Ilyenkor pedig mindig elkezd az agyam kombinálni, miközben tudom, hogy semmi értelme. Hosszú hónapok után azonban azt hiszem végre újra tudok normálisan és okosan viselkedni.
Nem kombinálok, nem aggodalmaskodom és nem rombolom magamban a bizalmat irányába.

És ez így van jól. Így lenne jól.
Csak ne hiányozna ennyire...

Kérés

2009-05-01T21:31:00.002+02:00

Én is, én is, én is szeretnék mauzecskinál hozzáférést kérelmezni. :)

playgirlblog@gmail.com

Baj/a

2009-04-29T20:50:00.002+02:00

Az előző bejegyzésnél sway kommentjére részben itt válaszolok, mert pont kapcsolódik ahhoz, amit most írnék.

Kíváncsi volt, nem izgulok-e ilyenkor. Hát csak annyira, hogy majd meghalok. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy amint meglátom, ott fogok elájulni a hirtelen rám törő boldogságtól, nyugalomtól és magától az egész szituációtól. Azt hiszem sose fogom elfelejteni a legelső találkozásunkat. Életemben sose izgultam még ennyire. Emlékszem, milyen volt, amikor véletlenül megláttam hátulról, még mielőtt szólt volna, hogy megérkezett. Az a néhány perc, míg vártam az sms-re, hogy mehetek le a ház elé, egy órának tűnt. Szabályosan és látványosan remegett a kezem, a szívem ki akart ugrani a helyéről. Pedig akkor épp csak egy pillanatra láttam meg hátulról, de már volt valami elemi dolog. Valami megmagyarázhatatlan, ami minden apró sejtemet hihetetlen életre keltette.

Szóval dehogynem izgulok. De azt mondom a világon a legjobb érzés.

Amikor azonbantegnap estefelé felhívott telefonon, és hadarva, elmebetegen megosztotta velem, hogy karambolozott, szinte fel sem fogtam. Aztán szépen lassan tudatosodott bennem, hogy így képtelenség, hogy ezek után leérjen Bajára. Na ilyenkor... ilyenkor nem vagyok más, csupán egy csontokból, sejtekből összerakott halmaz. Egy pillanatra mintha megszűntem volna létezni. Mintha megszűnne a világ. Nincs semmi. Nem érdekelnek a járókelők, akik az ablakon benézve látnak... Nincs más csak az a 3 hátralévő partner, ahova nem kellene könnyes (rosszabb esetben kisírt) szemekkel érkezni.

Egyszer fent, egyszer lent... ez már csak ilyen. Szerencsém, hogy másnapra mindent kialszok. Tegnap este nem volt bennem semmi optimizmus. És benne sem. Telóról msn-re becsekkoltam. Dumáltunk. Két padlón lévő ember. És ilyenkor érdekes módon kicsit még közelebb érzem magamhoz, mint előtte.

eZ lesZ

2009-04-27T23:43:00.002+02:00

Holnap Z.
Délután, este, éjjel, reggel...

Vonzás

2009-04-26T18:18:00.002+02:00

Megismerkedtem egy egész helyes sráccal. Pont klappolna, ha nem lenne túl sok "ha" a történetben. Mert ugye a legfőbb "ha" Z. Ami nem gond, csak ugye ez elég sok mindent kizár. Vagyis emiatt én zárok ki elég sok mindent. Vagy hogy is fogalmazzak. Aztán ott a következő gond, hogy szintén messze van ez az úriember. És a legszebb az egészben, hogy jó 2 órányi csevegés, és kommunikáció után derült, hogy fő tartózkodási helye speciel nem Bagdad, hanem Afganisztán. Na már most, ebből kiindulva a munkájára is lehet következtetni.

Nesze nekem, bevonzok egy Z-karaktert ismét. És nem ő az első ilyen, akivel bárminemű kapcsolatba kerültem az elmúlt néhány hónapban. Most úgy látszik ennek jött el a szezonja. Korábban mindig Tamásokat vonzottam be. Bár ez az illető is szintén Tamás. Az elmúlt cirka 3 évben ő - gyors számolást követően - a 7. Tamás az életemben. Olyan Tamások, akikkel jártam, randiztunk, vagy épp bejöttem neki, és igen intenzíven akart tőlem akármit is. Aztán a Tamásokat felváltották a küzdősportos emberkék. Judo, több thai-boxos. Most pedig jönnek a harci területen dolgozók?!

És ha már itt tartunk, akkor egész életemben végigkísérnek a "klasszikus" vezetéknevű pasik. Igen nagy arányban csak Tóthok, Kovácsok, rengeteg Szabó, Kádár volt jelen az életemben.

És még azt is megfigyeltem, hogy szintén nagy arányban rám csakis a Halak, Bakok és Bikák buknak. Elvétve akadt 1-2 más csillagjegyű.

Most nem tudom, csak én vagyok ennyire korlátozott vonzásterű nőszemély, vagy mindenkinek van valami "keresztje".

És elárulom, hogy a fentiek közül Z-re érthetően csakis a Tamás dolog nem illik.

Mindenféle

2009-04-24T23:16:00.002+02:00

Hírt adok magamról. Bár gyakorlatilag nincs semmi hír. Csupán káosz, határidők, feladatok és célok. Ott a meló, beindul lassan a suli is, én pedig ha belegondolok ebbe az egész előttem álló cirka 1,5 hónapba, félni kezdek, vajon egyáltalán bírni fogom-e én ezt az egészet. hogy egyszerre kell lezárnom valamit, és elindítani egy teljesen új dolgot, egy új szakaszát az életemnek. Normál esetben ez nem egyszerre történik. Legalább is nem ennyire intenzíven. Magamat ismerve kétséges az, hogy teljesen egészségesen és az állapotom nulla romlása nélkül megúszom a dolgot. Mert én ha egyszer beindulok, akkor nem állít meg semmi sem. Kit érdekel, ha elfelejtek enni? Ha egész nap csupán alig néhány falat van bennem? Engem nem. Ma is csak azért jöttem haza ebédelni, mert már ülni és vezetni se bírtam, olyan éhes voltam.

Ebben az időszakban menedékként keresem Z-t és menekülök hozzá. Amikor meg nem lehet (mert sajnos neki is van gondja, nem kicsi), akkor hisztis litániát hagyok neki msn-n. Amiket pedig másnap reggel, tiszta fejjel kitörölnék, ha lehetne. Stresszes vagyok, feszült és türelmetlen. Hisztis 3 évesként akarom Őt ide magam mellé. Hogy bujcizzak, megpihenjek, lenyugodjak és kikapcsoljak. Ilyenkor pedig teljesen önzőnek érzem magam. Ő viszont elképesztően jól viseli ezeket a "kirohanásaimat". Amitől csak még jobban ostoba hisztis picsának érzem magam. Mert minden szart én kavarok a fejemben alapos indok nélkül, majd szépen rázúditom a nagy részét. Aztán mikor szóba hozom, és bocsánatot kérek, sajnálkozom a szavak miatt, Ő iszonyat jófejként viselkedik. Ilyenkor pedig szídom a fejemet, amiért önmagam rombolom le a bizalmat irányába, amiért nem tudok normális felnőttként viselkedni, amiért az esti türelmetlenségeimnek Ő a fő célpontja.

És hiába minden hétvégén eljutok erre a következtetésre, őszintén szólva szart se érek vele, mert a következő héten ismét kap egy litániát.

Megszok és nem megszök

2009-04-20T22:24:00.002+02:00

Azt mondják, erős vagyok, meg kemény. Aztán akadnak az életben olyan helyzetek, ahol kiderül, hogy mindez semmit sem ér. Vagy nem vagyok eléggé az. Nem kellene lelkiismeret-furdaláshoz hasonlót éreznem, amiatt mert én a munkámat végzem, és ennek velejárója, hogy más - nálam sokkal régebb óta dolgozó - kollégákat elmarasztalhatnak. Mindezt gyakornokként.

Vagy talán pont ezt az egész gyakornok fogalmat kellene átkódolni a fejemben, miszerint nem mindenhol az alja munkát jelenti.

Nekem ez a munkám. Ha kell szólok, jelentek, aztán arról nem tehetek, ha mások nem 100%-osan dolgoznak, nekik pedig nincs akkora szerencséjük, hogy ez ne derüljön ki. Ez nem az én hibám. Kevésbé humánusnak kellene lennem. Pedig fejben mindig olyan jól megy az egész. Aztán mikor lépnem kellene, megtorpanok, összeszorítom a fogam, és teszem a dolgom. Közben pedig átkódolok. Erősen.

OFF

2009-04-19T19:29:00.002+02:00

Ma találtam egy új blogot. Igazság szerint, inkább ő talált rám. Én pedig olvasgatni kezdtem, és néhány helyen szóról szóra, mintha magamról olvastam volna. Szerettem is volna kommentelni, és elmondani, hogy a horoszkóp nagyon-nagyon illik rám is. Roppantul. És kíváncsi lettem volna még arra is, hogy melyik oldalon olvasta.

Kockás cica, nem működik a kommentelés a blogodban! :)

RE

2009-04-17T21:54:00.002+02:00

PG a héten nagytakarított. Persze intenzíven meló mellett. Tegnap a kocsi is bibis lett. Ma szervíz, keddre készen. Addig járok a csereautóval.

Ez azt hiszem egyáltalán nem olyan érdekes, hogy meg kelljen osztanom itt mindenkivel. Csak jelezni akartam, hogy visszatértem.

Mindenkinek...

2009-04-11T16:10:00.002+02:00

... kellemes Húsvétot kívánok! Jó pihenést, szép napokat és jó étvágyat a sok fincsi kajához!

Jó rosszfiú

2009-04-10T20:46:00.002+02:00

Z: nagyon szívesen lemegyek anyudhoz is és onnan együtt vissza hozzád vagy nem tudom, megbeszéljük.

Én pedig még jobban imádom ilyenkor, mert magától jutnak eszébe ilyen dolgok.

Most kezdek ráeszmélni, hogy tipikus rosszfiúval van nekem dolgom. Na nem mintha ezt eddig nem sejtettem volna. Azonban eddig más volt a helyzet. Ott volt Bagdad. Itthon pedig tök más dolgok vannak. Én pedig nem tudom, hogy miért, de ez csak még vonzóbbá teszi számomra. Talán bennem működik valami perverz fogadóradar az ilyen dolgokra. Mindezek mellett a legfurcsább az egészben, hogy sokkal sokkal jobb, értelmesebb és normálisabb, érzékenyebb, mint az ún. "eminens, jófiúk".

De megmondtam neki: "tudod, nekem tök mindegy, hol találkozunk, viszont kórházba, és láthatásra nem akarok menni."
És talán az a bizonyos fokú titokzatosság teszi vonzóvá? Hogy vannak dolgok, amikben én sem akarok nagyon vájkálni, és inkább ő se nagyon árul el semmit? Bagdadban is voltak. Annak az oka egyértelmű. Néha így is nagyon sok volt számomra, amit megtudtam a munkájáról kint, a történésekről.

Én pedig akkor is, minden ellenére büszke vagyok rá. És nem azért, mert rosszfiú, mert olyan a múltja, amilyen. Mert megtett olyan dolgokat, átélt olyanokat, amiktől nagyon sokan elfutnának. Hanem azért, mert mindezek ellenére ember maradt.

21:15 kiegészítés
És elismertem Neki is: szükségem van rá.

Nem ért

2009-04-10T13:38:00.002+02:00

Nem értem, egyes blogok esetében, miért nem működik rendesen az RSS rész. És nem meghívós blogokról van szó. És nem is bloggeres. És más ugyanazon portálon tevékenykedő blogok esetében viszont működik.
És nem, nem írtam el semmit sem, nem írtam be rosszul semmit sem.

Sorry

2009-04-09T21:22:00.002+02:00

Sok a munka. Fáradt vagyok. Most is. De holnap nagy pihit tervezek. Délelőtt mindenképp. Utána pedig bolt, könyvesbolt, és adatfeltöltés... ergo meló.
Viszont olvasok én mindenkit, csak már kommentelni nem sok energiám van. Szóval figyelve vagytok! :D

Felismerés

2009-04-07T20:11:00.002+02:00

El kellene ismernem, hogy szükségem van rá.

Berögzült

2009-04-07T06:32:00.002+02:00

Akárhányszor meghallom, meglátom azt a szót, hogy "Irak" vagy épp "Bagdad" mindig összeszorul a szívem és felkapom a fejem. Ez már annyira berögzült nálam, hogy akkor se tudok szabadulni ettől a reflextől, ha épp nem is tartózkodik ott.

Zokogós reggel

2009-04-05T21:57:00.002+02:00

Azzal amúgy tökre el van cseszve az ember egész napja, ha közvetlenül ébredés után - vagy már az ébredés pillanatában - hirtelen zokogásban tör ki.
Igazság szerint nem is annyira emlékszem az egészre. Talán valahol még az ébrenlét és az álom határán lehettem.
Mostanság amúgy is ritkán tudok sírni. Talán kellett is ez.

Miután kizokogtam magam, megtöröltem a szemeimet, és mintha mi se történt volna, mentem kávét főzni. És tudom, hogy baromság az egész amúgy, meg én generáltam magamnak, akkor sem jó.

Én már csak azt remélem, hogy ez semmi olyasmit nem jelent, mint anno majdnem egy évvel ezelőtt a hajnali felriadásom, amikor is Z megsebesült, és kórházba került.
Bár ezt kétlem, mert nincs meg bennem az az érzés, a tudat, ami akkor volt.

Gasztronómiai eszmecserék

2009-03-30T22:33:00.002+02:00

Ha már korábban valamelyik bejegyzésemben említettem nem "szimplán édes" beszélgetésrészleteket, kicsit nosztalgiáztam, és igaz, nehéz volt döntenem, de ezt megmutatom.

Z: és megvan a kesudió is a pofimba :D
PG: ajj, éniis, éniiiiisss kéreeeek :P
PG: ehh, és ne gyere nekem most azzal, h te csak mogyorót tudsz adni a számba:P
Z: neeem, tudok mást is adni bele :D
PG: mit???
Z: hááát tudod, olyan kicsit édeskés nedű :D
PG: jaja emlékszem...volt szerencsém már hozzá :P
Z: akkor meg ne kérdezz butiságot :P
PG: hát nem tudhatom, mire gondolsz :P azt hittem valami kemény vastagkolbászra gondolsz
Z: persze, először arra de később...:)

Meg még ezt is...

PG: én meg itt kínlódok az uborkával :)
Z: ne kínlódj! kabbbbbbe tövig :D
PG: ezt neeem :)
PG: amúgy is ez kicsi :)
Z: naaaah
Z: és csak a nagy a jó? :)
PG: neeem de van amiben jobb egy olyan nagyobb, amit tudom is hol és kinél lehet fellelni :)
Z: ahaaam :D
PG: csak az a szívás amúgy, h még tiszta löttyös az ubi..és mielőtt eszem le kellene, hát őőőőő...nyalogatni, h ne folyjon le a cucc az ujjaimon, de ezt így kamerába tuti nem )
Z: ezt ne is merészeld :D
Z: meghalok itt :D
PG: azt azért neeeem :D
PG: kimentem a képből nehogy véletlenül elkapd a mozdulatot :)
Z: na jóóó
Z: bocsi, h keveset írok de....
Z: nézlek naah
Z: és ne szopizd az ujjjjjacskáidat :D
PG: cóóó naaa :)
PG: le kellett mert cuccos lett :)
Z: aham
Z: persze :)
PG: komolyan :)
Z: elhiszem
PG: mondtam h folyik belőle :)
Z: nincs még rajta cucc? :D
PG: az uborkából jön és lecsorog az ujjamra :D
Z: aaaaaahhh
Z: nekem is jönne az uborkámból és lecsorgona a....
PG: hááát őőőő innen nekem spec mind a számba kerül...8-)
Z: hááát jó! :)
Z: nem ellenkezem :D
PG: hát el fogod viselni? :D tuti felkészültél rá?
Z: szerintem igen :)
PG: akkor azt hiszem nem kivitelezhetetlen az ügy :)
Z: hééééééééj de ha bele halok sem lesz túl nagy gond. assszem szép halál lenne
Z: szebb, mint amilyenre számítok
Z: sokkal szebb :)
Z: szóval... hajráááá :D
PG: dehogy halsz bele...azért ebbe nem lehet belehalni...nem tudok ilyen ultrafullos extrákat, h na...
Z: hááát azért eléggé tudsz szerintem :)
Z: csak nem bízol magadban eléggé :)
Z: és most meg piszkálod a hajad és zavarban leszel megint :)
PG: nyeeem :D
PG: abban h mennyire tudok, sajnos rád kell hagyatkoznom...:)
Z: naaah akkor viszont el kell hinnnnnned nekem! :)

Hétfő reggel

2009-03-30T21:07:00.002+02:00

Nincs is szebb hétfő reggel annál, mint amikor az ember lánya a reggeli kávéja mellett bekapcsolja a gépet, betölti az egyik oldalát, és ott várja egy privát és egy egyéb kis aprócska üzenet Tőle.

Igaziság

2009-03-29T19:51:00.002+02:00

sokadjára kezdem újra ezt a bejegyzést. nem találom a szavakat ahhoz, hogy megfogalmazzam, ami bennem van. csak csapongok össze-vissza. gondolatban, érzésben, hangulatban. néha elmerengek a felszálló cigarettafüstbe, és kezdek rájönni arra, mennyire valótlan és szánalmas volt az, ahogy a korábbi nyögvenyelős próbálkozásaim során éreztem magam. függetlenül személyektől. képzelt biztonság, görcsök és blokkolás. de talán minden csak arra volt jó, hogy tudjam, milyen az igazi felszabadultság, szerepnélküliség. amilyen Z mellett vagyok. amit nem lehet elmagyarázni, leírni. vagy legalábbis az én tudásom és szókincsem kevés még ehhez. azt mondja nekem olykor, hogy az ő szókincse kevés ahhoz, hogy leírjon engem, azt amilyennek lát. én pedig most jutottam el arra szintre, hogy nem tudom szavakba önteni, mindazt amivé tesz, amilyennek látom magam a szemében, és ahogy érzem magam a mondataiban. milyen érzés a gondolataiban lenni. milyen érzés valódi önmagamnak lenni. olyankor úgy érzem, hogy a világ összes gondja jelentéktelenné degradálódik, és nem történhet olyan dolog, amitől kevésbé érezném magam biztonságban. amitől kevésbé érezném magam önmagamnak. minden szomorúsággal, fájdalommal, örömmel, és boldogsággal. amikor nem szégyellem a könnyeimet. és nem igaz az sem, amit ő képzel magáról. mert nem tudja, hogy nekem mit adott, mit ad. talán fogalma sincsen róla. majd ha eljön az ideje, elárulom neki. de nem. nem kell, mert láthatja rajtam. amikor egy-egy beszélgetés, Z-jelenség után a tükörbe nézek, egy új arc néz vissza rám. a vonások jól ismertek, ám ott valahol a hámréteg alatt, de talán az irharéteg alatt valami más. valami sokkal igazibb, sokkal személyesebb. ami olykor még önmagam számára is idegen és ismeretlen. számodra azonban pont ez az eleven valódi sejthalmaz, érzéshalom és idegköteg lett ismert.

viszont te, te önmagammal ellentétben sose voltál nekem idegen.

És amúgy...

2009-03-28T22:39:00.002+01:00

... még hozott nekem egy Converse csukát is, meg egy Ed Hardy felsőt, és egy Smet kapucnis pulcsit.

Én pedig totál zavarban voltam, és vagyok ettől.
A doboz pedig amibe belepakolta, még mindig ott figyel a pulton. Már megnézegettem, felpróbáltam mindegyiket - totál passzol, mellesleg - , majd szépen visszarendezem, úgy, ahogy volt. Ha mindent szépen bepakolnék a szürke hétköznapok dolgai közé, mintha elveszteném Z nyomát. Kicsit még távolabbá tenném ezzel a tegnapot. Úgyhogy még csak szemezek a dobozzal. Néha felnyitom, vetek rá egy pillantást, elmosolyodok és visszacsukom a tetejét.
Buta dolog ez az egész. Mégse tudtam még rávenni magam arra, hogy eltegyem a cuccokat.

Ugyanúgy vagyok ezzel is, mint az itt hagyott törölközőjével. Hetekig lógott az enyém mellett a fürdőszobában. Ezzel is valósággá téve a jelenlétét. Jelenné téve az itt létét. Néha végigsimítottam rajta a kezem, beleszagoltam... az anyagszálak között még ott rejtőzött a bőrének illata. Aztán, amikor már a hiány lépett előtérbe, és elviselhetetlenné vált, szépen eltettem az enyémeim közé.

Természetesen természetes

2009-03-28T17:59:00.002+01:00

Ma reggel a kávét kortyolva olyan nyugalmat éreztem, mint már nagyon régen. Egyfajta lecsitult állapot. Lelkileg kielégítetten szívtam a cigeráttamat, és ahogy az égő rúd füstté változott, úgy keltek életre a gondolataim a tegnapot illetően.

Furcsa volt az egész. Annyi távollét után a világ legtermészetesebb dolga volt mellette léteznem. Ahogy a vonat közeledett, az ölemben lévő telefonon pedig figyeltem a percek múlását az izgalmat felváltotta valami más. Egy érzés. Mintha ennek mindig is így kellett volna történnie. Mintha valami felsőbb erő által megírt, általam is ismert forgatókönyv sorait élném meg. Nem volt bennem az a remegős izgalom. Magabiztosan lépkedtem ki a pályaudvar elé, és már méterekről megismertem a járásól. Csinos volt és elegáns. Mintha tegnap találkoztam volna vele utoljára. Annyira végtelenül természetes volt az érintése, az ölelése, a csókja, az arcának vonásai, a mimikája... mind-mind jól ismert dolog volt. Azt hittem, elfelejtettem már Őt, és ha újra találkozunk, ismét meg kell majd ismernem. De nem. A testem emlékezett az érintésére, az ujjaim ismerősként simították végig a nyaka vonalát, az arcom emlékezett a szája puhaságára, az ajkam pedig nem felejtette el a csókja ízét sem. Olyan volt ez, mint amikor egy régen kóstolt és szeretett ételt újra megízlelhetsz. Előtte talán nem tudod már elmondani milyen is, de amikor megkóstolod, egyből tudod, hogy igen, pontosan ilyen volt. És az elméd hiába játssza a tudatlant talán az érzékszerveknél jobb memóriája semminek sincsen.

Nem... tényleg nem tudok mást mondani rá, csak annyit, h természetes, és annyira magától értetődő. Minden. Én pedig ezzel a végtelen természetességgel nem tudok mit kezdeni. Mert nem értem, miért és hogyan... Amikor a vállára hajtottam a fejem, ő pedig válaszul még jobban magához húzva beleszagolt a hajamba, és puszilgatni kezdte a homlokomat, azt éreztem:
itthon vagyok.

Csak röviden és tömören

2009-03-28T00:37:00.002+01:00

Csodanap.
Bújci, ölelés, millió puszi, sok csók.
Séta, napsütés, természetesség, nyugalom és biztonság.

Szép volt.
A nap is... és Ő is.

Vissza akarok menni.

Tippelés

2009-03-27T10:45:00.002+01:00

Lehet tippelni, hogy életem leghosszabbnak ígérkező 2,5 órája után mi fog történni a mérhetetlen izgalom hatására:
- szívinfarktust kapok
- sírógörcsöt az izgalom és a találkozás hatására
- teljes testbeli remegés (ezt mindenképp szinte 100%-osan biztosra veszem)
- szívleállás
- totális lefagyás, mely kommunikációra és koordinált mozgásra képtelenné tesz
- ájulás (karokba, vonat alá ez már részletkérdés)

MSN

2009-03-26T21:32:00.002+01:00

PG:
*tittttta dinka vagyok baszics
Z:
*:)
*ezt már tudom :)
*valami új hír? :D
PG:
*ha azt mondom kezdek félni, meg izgulni, meg ilyen ostoba gondolatok...? az elég új?
Z:
*nem :D
*mert tittta dinka vagy :D
PG:
*azt hittem, ez új lesz neked...:(
*lassan meg is fogsz unni, látod-látod
Z:
*naaah az azért még úgy 40-50 év is lehet :)
*lassan lelépek fürdizni meg alukálni, mert holnap nem lesz egy rövid napom úgy érzem :)
PG:
*édes vagy
*Ölel
Z:
*a-a. az te vagy :)

Ihlettelen

2009-03-25T20:39:00.002+01:00

Az azért olyan furcsa, hogy míg régen tök jól megihletett egy hosszú beszélgetés Z-vel, meg úgy teljes egészében a Z-jelenség, mára ez szinte teljesen elmúlt. Tegnap is órákon keresztül szó szerint fetrengtem a röhögéstől a kamera előtt. Nem is tudom, mikor voltunk ennyire felhőtlenek. Annak meg külön örültem, hogy végre velem együtt tiszta szívből vihorászott. Nem kínozták a hülye gondolatok, nem akart épp elmebeteggé sem válni.

Kicsit félek, ha erről az egészről írok, beszélek, szólok, majd elillan minden. Beüt a krach, elmebeteg lesz, bezárkózik, elzárkózik. Inkább magamban dédelgetem, és óvom minden szavát, minden tettét. Minden apróságot kiélvezek, és hagyom hogy boldogítson, hangzatos szavak, világgá kürtölés nélkül. Csak ezzel vele szemben bezárkózok így én is. Ez pedig nem jó.

Még annyit se tudok megkérdezni tőle, vajon tudja-e mennyire imádom, amikor napközben rám csörög.

Ma pont egy ilyen

2009-03-23T22:06:00.002+01:00

Csak a felső volt hosszú ujjú...

Untitled - by Playgirl11 on Polyvore.com

Érdekes

2009-03-23T21:20:00.002+01:00

Vannak blogok, amiket nagyon szívesen olvasok, és lekötnek, sőt még néhány sorban magamra is ismerek. Valami oknál fogva azonban nem merek hozzászólni. Nem akarok hülyeséget fecsegni, és úgy érzem az olvasottakhoz semmi érdemit nem tudnék hozzátenni.
Nem értem magamat.

Nosztalgiáztam

2009-03-22T20:52:00.002+01:00

Amikor elkezdődött ez az egész, nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Amikor legelőször elkezdtünk beszélgetni, azt hittem ez csak az újdonság varázsa. Pár hétig kitart, aztán szépen lecsitul minden. A napok múlásával azonban minden csak fokozódott, és hamarosan azon kaptuk magunkat, hogy azt várjuk, mikor lesz vége a napnak, hogy újra beszélhessünk. Reggel pedig azzal a gondolattal ébredtünk, milyen jó lenne a másik mellett feküdni és kedvesen megcirógatni.
A legelső hetekben álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi időn keresztül tartó, mély valami alakul ki. Hiszen akkoriban pont semmi ilyet nem akartam. Senkivel nem akartam a felszínnél mélyebbre jutni. Szerettem volna felületes lenni. Olyan, akinek semmi se fáj. Aki, csak megrántja a vállát és továbbáll.

Aztán jöttél Te, a semmiből váratlanul. Nem hittem volna, hogy bárki is áttör a falamon. Azt főleg nem, hogy ez a valaki Te leszel.
Észre se vettem, mikor történt, de egyszer csak ott álltam előtted Én. Az Igazi Én. Maszk nélkül, játékok és falak nélkül. És sose féltem. Nem rettegtem attól, hogy mit látsz meg így bennem, rajtam. Bíztam és bízok benned. A kezdetek óta. Aztán, ahogy felfogtam a találkozásaink történéseit, és feldolgoztam a sok hatást, akkor jöttem rá mindenre. Én pedig nem ismerek magamra. Mert a maszk mögött már talán én is elfelejtettem, milyen az igazi Én.

És most, ennyi idő után értettem meg, mit is jelent az igazi bizalom. Egy láthatatlan, megfoghatatlan szál két ember között. Ha bízol a másikban, eszedbe nem jut butaságokon forgatni magad a múltban átéltek miatt. Nyugodt vagy és boldog. Megnyugtató ez a boldogság. Mert bízol.
Sose voltam túlzott önbizalommal megáldott emberke. Előtted azonban egy percnyi szégyenlősségem nem volt. Mert bíztam magamban. Mert úgy viselkedsz velem, ahogy. Engem akarsz. Mert érzem, hogy "ott és akkor én vagyok a világ legszebb dívája" neked. "Ott és akkor, csak a tiéd."
Ennél jobb érzés pedig a világon nincsen.
És megjátszani se akarom magam. Nem akarok kényszeresen megfelelni neked. Csak önmagamat adni. A félelmeimmel, gyengeségeimmel és az érzelgős libaságaimmal együtt.

Nem hittem, hogy ez ennyire komoly lesz. És egyszer majd azt fogod mondani nekem, hogy "pont egy vagy a cirka 2-3 ember közül, aki kérheti, hogy menjek haza végleg". Mert nekem még ilyet sose mondtak. Nekem ez nagy dolog. És fontos. Már egy hete ennek, de még mindig nem tudok vele mit kezdeni.
Én nem tudom mi ez, miért és hogyan, de jó nagyon. És én csak ezt akarom.

(2008.07.08)

Meghívók

2009-03-21T21:45:00.002+01:00

Ha lehetséges ezúton kérnék szépen a Kisvárosi lány blogjához, illetve az "idhren" bloghoz meghívót!

playgirlblog@gmail.com

Jelenlét

2009-03-20T21:08:00.002+01:00

Hosszú idő után az elmúlt pár hétben ismét jelentkezik az régi megmagyarázhatatlan érzés, amit én olyan nagyon szeretek. Hirtelen minden valósággá válik. Úgy érzem, mintha centikre feküdne mellettem. Érzem, milyen mellette feküdni, milyen egy légtérben lenni vele. A lakást megtölti a jelensége, a személye. Hajszál pontosan ugyanúgy életre kelnek a körülvevő tárgyak, és minden megtelik színnel, élettel, mint amikor itt volt.
Nem tudom mi ez, és miért van, de szeretem. Ilyenkor csak ellazítom magam behunyt szemekkel és érzek a szívemmel, a lelkemmel. Érzem, hogy itt van velem olyankor.

És lehet én kattantam meg a hiánytól és vágytól, de az is lehet, hogy ilyenkor tényleg valami érdekes dolog történik, amit én még nem tudom, minek tulajdonítsak... de ha arra gondolok, hogy én mennyire Ő rá tudok érezni, és Ő pedig szavak nélkül is mennyire tudja azt, hogy én milyen állapotban vagyok, akkor igenis, azt képzelem, hogy ezekben a percekben rám gondol, és itt van velem.

Most ilyen

2009-03-18T21:15:00.002+01:00

Untitled - by Playgirl11 on Polyvore.com

Táska rejtély

2009-03-18T18:02:00.002+01:00

Dzséééj kíváncsi arra, mi rejtőzik az én táskámban. Igaz, anno a másik blogon már csináltam egy ilyet. Csak az már régen is volt, ráadásul direkt fotó nélkül. Most pótolom a fotót és listázom is, ha valami nem lenne egyértelmű a képről.

A dolgaim jelenleg ebben a nagyméretű szütyőben lapulnak:

És, hogy miket rejt?

- pénztárca
- jegyzetfüzet, tollak
- napszemüveg
- rendes pápaszemem
- személyi, jogsi, forgalmi
- cigi, két gyújtó
- zsebkendő
- telefontok (persze amúgy benne a telefon is normál esetben)
- kis nesszeszer, benne: kistükör, szájfény, krém, tégelyes ajakír, "női svájcibicska" (rajta kisolló, kiskés, körömreszelő, fogpiszkáló, szemöldökcsipesz), rágó, nedves törlőkendő, tamponos doboz.
- aztán szokott még benne lenni, valami fél literes lötty, mentolos cukor (csak épp kifogytam)
- meg a filofaxom, ami a kocsiban maradt.

Nem adom tovább, aki akarja mutogasson és megyek megnézem :)

Ilyen is vagyok

2009-03-17T21:48:00.002+01:00

Untitled - by Playgirl11 on Polyvore.com

Elhatároz

2009-03-16T22:43:00.002+01:00

Míg másoknál tavasszal a fogyókúra-dili jelenik meg, addig nálam pont az ellenkezője: hízókúra. És ismét egyre nagyobb méreteket ölt... lassan ott tartok, hogy fordított kalóriaszámlálásba kezdek. Ergo a napi normál értéken felül egyek. Meg hát próbálkoztam én étvágygerjesztőkkel, meg olyan vitaminokkal, amik másoknál pl. étvágynövekedéssel jártak. Igazán egyik sem jött be huzamosabb ideig.

Már egyetlen dolog maradt, ami biztos, hogy hatásos lenne: le akarom tenni a cigit. Akkor feljönne az a néhány plusz kg, amit hiányolok ahhoz, hogy jó nőnek lássam és érezzem magam.

Amúgy az meg akkora szívás, hogy minden újságban csak fogyókúrás témákat boncolgatnak, és azzal a csekély százalékkal mi van, akik esetleg hízni szeretnének? Igazságtalanság.

Virtuális öltözködés

2009-03-15T22:57:00.002+01:00

Sway után én is rákattanni látszok. Első próbálkozás, kis gyengusz. Majd lesz ez jobb is, de nem álltam meg, hogy ne próbáljam ki.

PG1 - by Playgirl11 on Polyvore.com

Vissza a feladónak

2009-03-15T22:02:00.002+01:00

Néha rám jön a dili, és úgy érzem játszanom kell. Nyitni, ismerkedni és szórakozni. Függetlenül attól, milyen helyzetben vagyunk Z-vel. Hiszen ő van az első helyen. Ezt senki nem fogja elvenni tőle. Mégis megadom az esélyt, hogy hátha. Lássuk, mások mit tudnak. És hiába volt egy pocsék találkozó, amíg hajt ott belül valami, addig mennem kell.

A legszörnyűbb az egészben pedig az, hogy ugyanazokat a köröket futom. A kör végén a fókusz újra Z-re vetődik határozottan és egyértelműen.
Mindezek során csupán annyi változik, hogy újra és újra konstatálnom kell: Ő a legjobb pasi. És nem külsőre, mert nála vannak babásarcúbbak, meg szebbek, helyesebbek, sőt biztos viccesebbek is, meg okosabbak is, hanem úgy a legjobb pasi, hogy mellette a legjobban én vagyok.

Van egy olyan megmagyarázhatatlan valami, ami másban nincs. És itt a lényeg nem az Ő személyében van, sokkal inkább abban, ahogy én érzem magam mellette. Kiegyensúlyozottan, lazán, biztonságban, igazán önmagamat adva, magabiztosan, 100%-osan tudatában léve annak, hogy NŐ vagyok, egy másodpercig nem agyalva azon, vajon milyennek látja ezt meg azt a testrészemet...

Ezen értelmetlen körök során pedig nem Őt keresem más pasikban, hanem önmagamat. Azt a magabiztos, őszinte, maszk nélküli és igazi NŐ énemet, ami valójában vagyok. Amit Z mutatott meg nekem már az első pillanatban.

Afrancba ezzel az egésszel.

Kérdés

2009-03-15T12:31:00.002+01:00

Ki törölte hajnal 0:43 - kor a hozzászólását a gépelős bejegyzésemnél?
És vajon miért tette?
Mit írt?
Hmm? Hmm? Hmm?

RSS

2009-03-14T23:56:00.002+01:00

Na kérem szépen. Az a helyzet, hogy jó néhány blogot olvasok. Itt néhány, ott néhány, meg aztán még amott is...és az önálló blogokról ne is beszéljek. Ez így nem működik. Most már túl sok ahhoz, hogy kényelmesen kezeljem ezt a mennyiséget.

Szóval, mivel én nem vagyok jártas a témában, ezért kérném, hogy javasoljatok nekem valami kis jól működő RSS-olvasó cuccost, amibe összegyűjtve, átláthatóan, egy helyen lenne minden.
A firefox olvasója nem jön be nekem, illetve volt egy nem tudom már milyen néven futó, ami szintén nem nyerte el a tetszésemet.

Gépelés

2009-03-14T18:03:00.002+01:00

Most ennyi ment

81 words

Speedtest

Feng shui

2009-03-14T17:00:00.002+01:00

Ken - A nyugton maradó, a belenyugvó

Kulcsszava: Helytállás
Jele: Hegy
Eleme: Föld
Polaritása: yin
Égtáj: Északkelet
Száma: 8
Évszak: Tél
Színei: okkersárga, világosbarna
Ékkő: füstkvarc, achát, borostyán
Alak: nagy piramis
Illat: szantál
Szimbolikus állat: Bivaly (helytállás)

Megbízhatóság, állandóság, állhatatosság, csöndesség. Magány, ösztönös cselekvés. Bármilyen helyzetben helytállásra képes, mindenáron meg akar felelni. Túlzott elvárásai vannak önmagától. (ez nagyon-nagyon igaz) Csendes, de nem akaratgyenge. Magányos, nehezen nyílik meg. Szereti az ösztönös cselekvést. Megbízható, szereti az állandóságot.

Karakterszám: 6

Egyenes, szókimondó, gyakorlatias ember. (olyasmi, azt hiszem) Igazi vezető egyéniség. Kritikus, de varázslatos személyiség. Büszke, nem adja ki magát. (büszke, ahaaa) Nehéz megnyerni a bizalmát, magabiztos. (az utóbbival némileg vitatkoznék, míg az előbbivel mélyen egyetértek)

Energetikai szám: 7

Pozitív oldala: Energikus, aktív személy, derűs, jó kedélyű, odafigyel mások gondjaira, humora aktív. (igen, van ilyen oldalam is)

Negatív oldala: Elnyomja mások törekvéseit, elbűvölő modorral pótolja az erények hiányát. (elnyomnám mások törekvéseit? nem hinném)

Összegzés: 8.6.7

Alapvetően csendes, magabiztos és töretlenül elszánt: kemény munkájának köszönheti sikereit. (elszánt, az biztos) A felszínen könnyednek és jó kedélyűnek mutatkozik. (hogy mi zajlik belül, csak kevesen láthatják) Elbűvölő és képes segíteni környezetén. A mélyben lévő 6-os fémjellemzői nagy közvetlenséget és merészséget kölcsönöznek Önnek. Hite őszinte, kifejezésmódjában végtelenül közvetlen. A lelke mélyén büszke, különösen önkritikus, ezért nem viseli jól mások bírálatát. (be kell látnom, hogy ez így igaz) Megtesz mindent, hogy amibe belekezdett, ügyesen, előrelátóan és lépésről lépésre oldja meg. (igen-igen)

Kíváncsiságból megnéztem mit ír Z-ről. És ha már ott voltam, megnéztem Zs-t is. Igazság szerint egyetlen dolog érdekelt a leginkább. A yin-yang része az egésznek. Míg Zs szintén yin polaritású, addig Z yang. Na nem mintha annyira értenék a dologhoz, de azért gondolom talán a yin-yang páros jobb, mint két yin polaritás.

Nem mozdul

2009-03-13T22:57:00.002+01:00

Az a bizonyos "költözz hozzám" poént ellövő, komolynak tűnő érdeklődő - konkrétabban ezentúl Zs. - azt hiszem, egész jó. Sőt, arra nagyon tökéletes, hogy terelek és nem gondolkozok. Úgy teszek, mintha... aztán elég egy pillanat ahhoz, hogy minden megmutatkozzon a valós fényében, én pedig rájöjjek arra, egy centit sem léptem előre. Ugyanott vagyok ahol eddig voltam. És nem is tudnék elmozdulni semerre sem.